2013. május 29., szerda

" Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"



Idén is elmúlt a pedagógus nap. Bennem, és korosztályomban csodálatos emlékeket idéz fel. Mert milyen is volt? Eszembe jut az az izgalommal teli várakozás! Előző nap délutánján csapatostul jártuk a határt.

Gyűjtöttük a búzavirágot, fontuk méterszámra a koszorúkat. Hatalmas mezei csokrokat kötöttünk. Emlékszem, a szigorú Csengődi tanár bácsi jótékonyan szemet hunyt afölött, hogy hiányoztunk a tanulószobáról emiatt. Ez nagy dolog volt, mert azelőtt sose tette. Az anyukák összefogtak, és előző este kitakarították az osztályt. Segítettek nekünk - vagy mi nekik- feldíszíteni a termet. Felkerültek a búzavirágfonatok szívecskék formájában, mezei és házi virágcsokrok pompáztak mindenhol. Még ma is magam előtt látom a táblára írt meleg, szerető szavakat, a színes krétával odavarázsolt gyönyörű virágokat.
Másnap korán ébredtünk az izgalom miatt. Még harmatosan leszedtük kertünk legszebb virágait, hatalmas csokorba kötöttük. Ezen a napon felvehettük a legszebb ruhánkat, melyet egyébként csak vasárnap, misére lehetett. De nem csak kívülről öltöztünk ünneplőbe,  szívünket is ünneplőbe öltöztettük. Boldogan vittük a hatalmas csokrokat!

Az osztályban megilletődve, csendben vártuk a pillanatot, amikor a tanító bácsi belép.

Kis szívünk minden szeretetével fordultunk felé, örömmel, meghatódva adtuk át a szeretet virágait.

És az egész nap ünnep volt!

Mi jók voltunk, mert ez is az ünnephez tartozott. Hogyan élte ezt meg a tanár bácsi, azt nem tudom. De azt igen, hogy nekünk nagyon jó érzés volt örömet szerezni, virágot adni! Magam előtt látom a képet: a tanári asztal búbozva virágokkal, a tanár bácsi mögötte áll, és mosolyog…
Régen volt!

De miért is idézem föl emlékeimet? Talán, mert a mostani pedagógus napok egészen mások, bár most is kapnak a pedagógusok virágot. Gyönyörű, és drága virágcsokrot vásárol az  SZMK- s anyuka, és behozza reggel.

Jó esetben odaadja valamelyik gyereknek, hogy adja át a tanító néninek az osztály nevében, vagy megteszi ő maga. Elvétve egy-egy gyerek hoz virágboltban vásárolt csokrot. A többi értetlenül néz  - nem tudja mire vélni- neki nem mondták, hogy ünnep van, hogy pedagógus nap van.
Vajon miért nem tudják a kedves fiatal anyukák, hogy milyen hatalmas nevelési lehetőséget szalasztanak el? Pedagógusként de sok szülőtől hallottam, gyermekeink önzők, csak kapni szeretnek. Hát meg kellene őket tanítani arra, hogy adni is öröm! Ha a kertben nyíló virágból csokrot kötnének, a gyerek örömmel adná át! 

Mielőtt megköveznének, hogy keveselljük a virágot, amit kapunk, kérem, gondolják át: az Önök érdekében írok! Ma mi nem kapunk virágot, holnap, később Önöknek sem visznek gyermekeik. 
Mert nem tapasztalják meg kicsi koruktól, hogy milyen jó adni. 
Mi megtesszük, ami tőlünk telik. Anyák napján nem szalasztjuk el ezt a fontos nevelési lehetőséget. Nem azért készülünk műsorral, ajándékkal, mert ez a dolgunk. Hanem azért, hogy a gyerek tanulja meg kifejezni a hálát, a szülő, nagyszülő iránti szeretetet. 
Semmiért el nem hagynánk az izgalommal teli készülődést, a sok gyötrelmes próbát. Minden fáradtságunkért kárpótol bennünket a sok csillogó szempár, ami szüleik felé fordul szeretettel.

Matos Maja vadvirágcsokra és fotója. Kell ennél szebb?

2013. május 19., vasárnap

Egyszerű pünkösdi gondolatok

szeretném azt hinni,
ott, a felhőkön túl
féltőn óv, vigyáz ránk,
segít minket az Úr

szeretném azt hinni
itt, esendőn, porban
úgy tesszük a dolgunk,
azt mondhassuk: „jól van”

és azt is szeretném,
hogyha már nem leszek,
csitítsa le az Úr
háborgó lelkedet
/2009./

2013. május 17., péntek

Bodzaszörp, ahogy én készítem

Az idei tavasz nagyon sietős! 
Egyszerre nyílik minden, és nagyon rövid ideig. Mire észbe kaptam, már a bodzabokrok is felöltötték menyasszonyi ruhájukat.





 Ezért  iparkodni kell, nehogy lemaradjunk a bodzaszörp készítéséről.
Induljunk bodzavirágot szedni! Vigyünk kosarat, melybe tiszta papírt vagy ruhát terítettünk!
Keressünk olyan bokrokat, amelyek távol esnek forgalmas utaktól, poros dűlőutaktól, és óvatosan, tányérral felfele szedjük le a már jól kinyílott virágokat, vigyázva, hogy a virágport ne szórjuk el! (nem mosom meg a virágokat, mert akkor a virágport elveszíteném)



Otthon aztán kezdődhet a munka.
Egy adaghoz szükséges:

legalább 20 virágtányér
6 l víz
6 kg cukor
5 db citrom
10 dkg citromsav
1 kk nátriumbenzonát

- tegyünk föl egy edényben 5 l vizet és 5,5 kg cukrot melegedni
- egy másikban karamellizáljunk fél kg cukrot, öntsük fel 1liter vízzel, forraljuk fel
-  majd öntsük össze és forraljuk fel a szirupokat
- hűtsük ki

- amikor már hideg, akkor tegyük bele a gondosan megnézegetett virágtányérokat, a mosott, szeletelt citromot,  a citromsavat, és a tartósítót!
(az utóbbi kettőt patikában vásárolom)






Csodaszép és fenséges illatú lesz!!


No, ezt aztán 3-4 napig kevergetjük, kóstolgatjuk, hagyjuk jól összeérni!

Majd (a maradékot) üvegekbe szűrjük, mehet a polcra! Mivel hidegen töltjük, felhasználhatjuk az ásványvizes palackokat erre a célra. Ráírjuk a B-t és az évet. Ez akkor praktikus, ha netán maradna még tavalyi is, vagy készítünk ugyanígy más szörpöt.
(én citromfűből és mentából szoktam, bár más a recept)

Az edény alján még összecsöpögő szirupot azonnali fogyasztásra javaslom, isteni finom kis citromkarikával, hideg ásványvízzel és ... sütikével!