2014. április 23., szerda

Nekem itt az otthonom






Nekem itt az otthonom,
hol az utcákat rovom.
Próbáltam én elmenni,
de nem tudtam megtenni.

Itt éltek az eleim,
itt élnek szüleim.
Itt él a nagy családom,
itt a sok jó barátom.

Itt voltam én kisgyerek,
és öreg is itt leszek.
Itt ért el a szerelem,
ide való kedvesem.

Itt lehettem tanító,
sok gyereket okító.
Az elsők már anyukák,
szorgos, dolgos apukák.

Bánatom és örömöm
e városnak köszönöm.
Az életem itt lenni.
Szívem, lelkem keceli


/majd tíz éve írtam, most is így érzem../

Kecel, 2005.

2014. április 16., szerda

Csendembe takarlak






csendembe takarlak lágyan   
ordas zajoktól védelek
szivárvány-masnit kötök rá
mögé pingálok kék eget
szememmel simogatom le  
homlokodról a gondráncot        
mosolyommal varázsolok         
bús éjen neked holdtáncot         
két karommal fonlak körbe   
világ baja ellen óvlak          
vészesen fogyó valónkban     
ne legyen rosszabb a holnap        
dallamokkal bújok beléd
gondod űzöm énekemmel
 én vagyok a belső zenéd    
 neked élő életemmel        

2014. április 1., kedd

Keceli tavaszi





Sudár jegenyefán
szél úrfival játszó
levelek susognak
újuló reményről.

***

Menyasszony ruhába
öltözött gyümölcsfák
bogár-nászra várnak
édes nektárjukkal.

***

Hajló szőlővessző
fájdalmában sűrű
könnycseppjeit sírja
szomjazó homokra.

***

Bogárzó vizében
hajladozó nád közt
vadkacsa pár fészkel
tojásait féltve.