2015. május 28., csütörtök

Tuda Kartesz




Lassan – lassan már barátom,
jövet-menet annyit látom,
szemlélődik optimistán,
feledve, hogy nincs a listán.
Lehet tél, nyár, jég vagy vihar,
nem töri meg, bármily cudar.
Igaz, kicsit megtépázva,
kifakulva és átázva,
mégis bátran néz előre,
kimenőre, bejövőre.
Kibérelte ő a helyet,
honnan első ember lehet.
Bár már elment az a hintó,
Tuda Kartesz kemény fickó,
nem adja fel olyan hamar,
célja van, hisz tenni akar.
Három évet kell még bírni,
s nem kell új plakátot írni,
tud ő addig csendben várni,
akar ismét ringbe szállni.
Városunkért majd akkor tesz,
ha az a szék az övé lesz!
Hogy lehetne most is tenni?
Önzetlenül segíteni?
Hiszen tudna, ha akarna,
na de ingyen?
Nem oly’ balga!