2018. augusztus 25., szombat

Essék szó ismét a Puskin utcáról!

Essék szó ismét a Puskin utcáról!
Az elhíresült, bár valójában inkább humoros jelzésnek szánt utca-átúszás után ismét történt egy fontos esemény a mi kis utcánkban, itt a Bogárzó mentén. Huszár Anita nagyszerű ötlettel állt elő, és mi többiek, mindezt örömmel támogattuk.
Az apropót az adta, hogy Franci néni az ősz folyamán Kecskemétre, lánya közelébe költözik. Már készülődik, csomagol, árulja a házát.
Anita javaslatára összefogtunk, és a megbeszéltek szerint aug. 23-án meglátogattuk őt,
Nem búcsúzkodni mentünk, inkább csak egy jóízű esti beszélgetésre.
Ki-ki a maga módján járult hozzá az utca-találkozó sikeréhez.
A három kisiskolás gyerek, Anita, Dusán és Zami lerajzolták Franci néni házát, s a rajz alatt mindannyian aláírtuk a kedves ajándékot. Laminálva időálló, kedves emlék lesz.
Mindannyian vittünk valamit: édes, sós süteményeket, ropogtatni valókat, üdítőket, murcit, sört.  Janiék hozták az asztalt, a padokat.
Este hatkor gyülekeztünk Anitáék előtt, ott a „jelenléti ív” (kupica pálinka )  aláírása után együtt indultunk a meglepetés-találkozóra.
Franci néni háza előtt csendben lecuccoltunk, s vártuk, hogy Gizike kihívja őt az utcára.
Nagy volt a meglepetés! De nagy volt az öröm is! Franci néni nekünk, mi pedig annak örültünk, hogy jó kedvünk rá is ráragadt.
Átadtuk a háza rajzát, és egy közösen vásárolt cserép virágot.
Fesztelen, vidám beszélgetés indult, közben megkóstolgattuk az asztalra tett finomságokat, ittunk a 90 éves Franci néni egészségére.
Elmondta, hogy az ő házuk 1955-ben, az utcában a második ház volt, Hunyadi Julka néniéké után.  Felelevenítettük a fiatalkori éveiket, felsoroltuk, kik laktak még anno a nem hosszú utcában.
A hirtelen zivatarral jött eső sem vetett véget a találkozónak, gyorsan bemenekítettük a fedett teraszra a süteményeket, és a „sok jó elfér kis helyen is” alapon mind behúzódtunk oda, folytattuk a beszélgetést.
Sok szó esik manapság arról, mennyire elzárkóznak az emberek egymástól, még a szomszédok sem barátkoznak már.
Én nagyon örülök annak, és büszke vagyok rá, hogy nálunk, ebben a kis zsákszerű utcában az emberek nyitottak egymásra, hogy a fiatalok kezdeményezik az együttlétet, és érzékenyen, figyelmesen fordulnak  az idősebb generáció felé. Hogy úgy nevelik gyerekeiket is, bevonva pl. ebbe a találkozóba is a rajz készítésével, hogy ez a nyitottság nekik is természetes legyen majd felnőtt korukban.
Anitáéknak köszönjük a szervezést, a lebonyolítás irányítását, az ügyes sütögető asszonyoknak - élükön Gizikével – a sok finomságot. ( én sem mentem üres kézzel)
Mindannyian, kik ott voltunk, többek lettünk, feltöltődtünk, sokat kaptunk ezen az utca-találkozón.
 

Segítse a Jóisten Franci nénit, adjon neki még sok-szép évet, egészséget, jó barátokat új lakóhelyén!