Asszonysors

Tudja, hogy elszállnak

Fölötte az évek

Érzi, hogy esténként

Néki nem szól ének

Nem hívja ölelés

A hitvesi ágyba

Hisz ő sem akarja

Nem hevíti vágya

Csendes békesség, mi

Megadatik néki

Egymás tisztelete,

Fontos ez, úgy véli.

Segítő társa van

Bajban, betegségben,

Osztoztak sok jóban,

Rosszban, szenvedésben.

Összenőttek ők már

Sok vihart kiálltak,

Gyümölcseiktől is

Szép lassan megváltak.

Ám de az a tüske,

Ami úgy megszúrta,

Az nem felejtődik,

Az mindig fáj újra,

Bár megbocsátotta,

Soha nem feledte,

Hiába űzi el,

Mindig itt van vele

De nagy csalódás volt

Keserűség, bánat!

Megtépázta szirmát

Szerelem virágnak.

Csendesek az esték,

Nem szól már az ének.

Így múlnak a napok,

Így múlnak az évek.

2009.