Érted vagyok

Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok,

rajtam levél már nem ragyog.

Meztelenre vetkõztetve

állok itt a téllel szemben.

Nincs semmi dísz, sallang rajtam,

látod minden ágam, gallyam.

Lombom nem rejt madárfészket,

nem takar be árnyam téged.

Zord idõk, ha beköszönnek,

hideg, szeles napok jönnek,

halld meg az én jajszavamat,

põre lelkem majd megszakad.

Szégyenembe belehalok!

Szépséget már nem adhatok.

Fagyos szívem feléd dobog,

csupaszon is érted vagyok.

(2006. nov.)

Tovaszállt

 

 

télbe hajló őszi álom

csillagtalan éjjel

sárgult levél

hűtlen fáról

tovaszállt

a széllel

 

 

 

 

Ősz-idéző

Párás némaság,

csend-reszkető hajnal.

Fenyőágak közt

ezüstös pókhálót

zizegtet a szél,

ősz-idéző dallal.

2008. aug.

Bevackolódtam

Csend van
köröttem...
Elhalkult a nyár
harsány kiáltása.
Csend van
köröttem...
Bevackolódtam
sötét csigaházba.
Jó lesz ez így,
meglásd...
Ne remélj már
lelkem,
felejtsd el a
tavaszt!
Halk őszi dalt
súg a szél a
kertben.

2008. szept.

Háromszéki temetőben

Ablakunkban
egyik gyertya
Józsikáért
lobban nálunk,
s képzeletben
messze járunk...

Háromszéki
temetőben,
Esztelneken,
már fagyot lehel a szél...
ellobban a gyertyafény...
fájdalomtól
megtört arcú
kicsi asszony
ott siratja
gyermekét,
és örömtelen
életét.

Ablakunkban
egyik gyertya
Józsikáért
lobban nálunk,
s képzeletben
messze járunk...

2008. nov.

Nem bánt

Leszakadt
a földre a felhő,
sötét van.
Az utca kihalt.
Földig hajolnak a fák,
nyögik a vihart.
Egyedül vagyok.
Félek.
Ijesztő kísértetek
a sejtelmes
fények.

Leszakadt
a földre a felhő.
Valaki azt mondta,
"nem bánt az eső".
Már nem hiszek neki.
Bőröm alá bújó
jeges szél ellen
jól jönne egy
meleg dzseki.

2008. okt.

Ősz van

Zizzen a nádas,

reccsen az ág,

békahad zengi

őszi dalát.

Pókfonalakkal

telve a táj,

hűvös a hajnal

dér a határ.

Sárguló fűszál

rozsda levél,

szárnyal a szélben

s porba leér.

Álmos az erdő

lassul a vad,

száraz avarban

nyúl se szalad..

Károg a varjú

rög tetején,

táncol a tájon

északi szél.

2007. szept.

Őszi háromsorosok

Bús őszi reggel
ködfalon áttörő fényt
szívedbe tedd el!

Elmúlás szele
lopakodik lelkembe,
repülnék vele.

Ó, késő bánat
visszasírni, mi elmúlt,
reszkető vágyat.

Őszbe fordulva,
szerelemvirágok sár
földre borulnak..

Zúgó viharban
millió síró nádszál
hajlik, nem hasad.

*

Zúgó viharban
őrként álló jegenye
nem hajlik, hasad.

*

Zúgó viharban
nádasba bújó madár
védett helyen ül.

*

Zúgó viharban
jegenye ágai közt
villámcsapás öl.

Néhány haiku

Csípős hideg szél
homokot vág szemembe.
Kopogtat a tél.
         *
Gyermekkacagás
búlepte temetőben
élni akarás.
         *  
Fehér gerlepár
turbékol márvány fejfán
remény szele száll.

Fekete varjú
sereg dércsípte földön.
Mély szomorúság.
*
Köd lepte tájon
didergő madársereg.
Lelkemig fázom.
*
Varjúkárogás
jelezte élet-őszöm
végső állomás.

2006. dec.

 

Lopakodó hold

fényénél álmodozva

elkerül a gond.

Lágy-bús őszi szél

sejtelmesen suttogja,

mindjárt itt a tél.

Búsan ringó nád

ősz-szélben hajladozó

hangja síró vágy.

Párok

Zörgő avarban
Őszülő szerelmespár
Boldog zavarban.

Szélborzolt tollú
Didergő vadgalamb pár
Búg fájdalmasan.

Két sárgult levél
Összefonódva szélben
Együtt sárba hull.


2006.

Őszi kép

Varga Eszter: Beregi erdő, ősz

Mily gyönyörűség

őszi határban,

simogatóan

lágy napsugárban.

Bíbor aranyban

fürdik az erdő,

glória fénye

rajta a felhő.

Nem dalol ott már

trilla madárka,

száraz avarban

lassul a vágta.

Állok a fényben,

táj gyönyörében,

lelkembe zárom,

jó lesz a télen.

2006. okt.