Silentium

Túl harsány a világ,
bábeli zavar,
nem értek másokat,
nem hallják szavam.


Bársony csendet vágyom,
tiszta hangokat,
taszítok magamtól
ordas zajokat.


Hallani akarom
szellő súgását,
hópihe szitálást,
gerle búgását.


Lételemem a csend,
bensőm békéje.
Óvón terüljön rám,                      
mint az ég kékje!

Saját felvétel

Koccints a parasztra

saját kép

Csillogó rozé az asztalon
hideg-párás pohárban
kelleti magát.
Szívesen látott vendég
élvezettel  szagolja
remek illatát,
kortyolva ízleli zamatát.
 Milyen fenséges - szól elismerően,
a gazda büszke:  saját termésem .
S feledi a nehéz munkás nyarat,
a sok izzadságot, forró napsugarat,
feledi tenyerén a sok vérző
hólyagot,
hogy egész évben rettegve várta a
holnapot.

Csillogó rozé az asztalon
hideg-párás pohárban
magát kelleti.
Ha iszod, koccints
a parasztra,
ki ezt gonddal, verejtékkel
megtermeli!

Azért is vidáman

Dexára várunk nyolcan.

Az ajtó fölött olykor

piros lámpa lobban

jelezve, hogy bent

a csont éppen

feltérképezve.

Hideg van itt.

Fogatlan néni remegőn

húzza össze magán

szegényes kabátját,

aggódva nyugtatja

türelmetlen lányát.

A váró siralmas...

a falon hatalmas

penészfolt,

valaha tán fehér volt,

mint az a kopott,

régi pad is,

amin ülünk,

míg sorra kerülünk.

Fekete-fehér kockás kövön

ritmust ver lábam,

s bár fázik a hátam,

magamban dúdolgatok

azért is vidáman:

„What a Wonderful World”

a dal feszültséget old,

ó, nincs..nincs itt semmi gond.

2009.