Csendembe takarlak

csendembe takarlak lágyan   
ordas zajoktól védelek
szivárvány-masnit kötök rá

mögé pingálok kék eget
szememmel simogatom le  
homlokodról a gondráncot        
mosolyommal varázsolok         
bús éjen neked holdtáncot         
két karommal fonlak körbe   
világ baja ellen óvlak          
vészesen fogyó valónkban     
ne legyen rosszabb a holnap        
dallamokkal bújok beléd
gondod űzöm énekemmel
 én vagyok a belső zenéd    
 neked élő életemmel        

Nyári idill

Diófa árnyéka balzsam hevült testnek,

parázsdarabok már üszkösen hevernek,

flekken illatfelhő röppen játszi széllel,

madárfüttyös csend ül zizegő levéllel.

Haragoszöld lombot ostromol izzó nap,

nem törnek át rajta kíváncsi sugarak.

Duna felől messzebb tompán  morajlik,

egyre hangosabban érc-zenekar hallik...

villám-pálcájával karmester vezényel,

 üstdobok lépnek be morajló zenével,

égi harsonások válaszolnak arra,

vihar szimfónia,

komponálva

fúvós zenekarra.

Hozzád bújok szótlan,

fejem a válladon,

féktelen tobzódást

hunyt szemmel hallgatom.

Erős karod érzem,

kezemben a kezed,

félnék nagyon,

ha nem lennék veled.

Nekünk már örök

Hűs szellő
a tó felől
körülölel,
elringat,
simogat,
régvolt vágyakat
hoz el,
s szégyenlősen
hívogat.
Felötlik bennem
sok megfakult,
megráncosodott
emlék,
melyet rég
betakart már
a feledés pora,
hova már csak
álmaim repítenek,
de még bennem élnek,
s kérnek olykor helyet...
Igen
az örömök
veled
megcsendesedtek
de a körök...körök..
nekünk már örök..
Megfáradt, bágyadt mosolyommal,
s egy csésze forró kávéval
újra csak feléd jövök.

2008.

Ha

ha nyűgös vagyok
mert fáj a fejem
ha undok vagyok
és nehéz velem
ha a hangom olykor
felemelem
kérlek
ne haragudj rám
beszélj szelíden hozzám
fogd a kezem

2009. okt. 7.

Egy tűznél melegszünk

..régen volt...
mikor a
fiatal lányka
rád bízta életét.
Hitt erős karodban,
mely védelmet ígért,
élet-szövetséget,
valami állandót,
ami nem ér véget
emberi szándékkal.
Így akartuk,
hittük.
s ha kellett,
egymás keresztjét is
vittük.

Volt selymes, pázsitos út,
volt  tüske szúrta bánat,
s ha sóhaj hagyja el számat
értünk, családunkért,
ne vedd tőlem zokon,
az aggódó félelmet
soha meg nem szokom.

Sorsunk összefonódott,
ki tudja, melyikünk a másik,
és ha olykor az unalom ásít
fázós estéken,
begyújtjuk a kályhát,
egy tűznél melegszünk.
Vagyunk egymásnak,
mindig is leszünk.
2010. ápr. 6.

Mi

Ajándék

  /születésnapodra/


Nézd csak...!
A tavaszi nap sugarát,
akácvirág illatát,
pipacs lobogó lángját,
(mi ifjúkori szerelmünk idézi)
pacsirta vidám
hajnali dalát,
fák sejtelmes suhogását,
kalászba szökkenő gabona
semmihez nem hasonlítható
ringó látványát...

mind-mind csokorba gyűjtve,

szeretettel nyújtom néked,

és azt kívánom,

nagyon sokáig

velem együtt érezd,

milyen szép is az élet.

2009. 05. 20.

Mennyit kívánjak

Mennyit kívánjak még nekünk?

Csak annyit, míg együtt leszünk.

Együtt látni gyümölcseink

embersorsát,

végignézni

azt a csodát,

hogy unokáink nagyra nőnek.

És ha majd a

nehéz napok,

betegségek vagy bánatok

mindkettőnket meggyötörnek,

egymás keresztjét is vinni,

és utolsó percünkig hinni

abban, hogy amit tettünk,

a múltban,

az jól van úgy, ahogy van.

Ha vétkeztünk, megbocsátjuk.

Hisz egyenes gerinccel jártuk

a hosszú utat végig,

soha nem tapostunk

egymásba vérig,

csak embervoltunk

gyengéivel számolunk el

egymás előtt,

melyekkel nem döntöttük

egymásra a tetőt..

a házunk melegére

mindketten vigyáztunk,

s ha néha-néha tán esendőn

meg is fáztunk,

várt a biztos-otthon vissza.

„A tisztáknak minden tiszta".

1967. nov. 25.

Beszél a csend

             

                                                                                                                                                                                                          
Megint  fogát vicsorítja a tél
fűre dermed óvatlan hóvirág.
Hallgasd csak Kedves!
Kinn sziszegve nyargal a jeges szél,
pattogó tűz mellett a jó világ.
 
Kávéillat csábít,
koccan a csésze,
téged vár,
meghitten együtt,
csak ez számít,
beszél a csend is
véled már. 
 
 2009. 02. 10.

Születésnapodra

Hatvan éved

Betöltötted

Ezért vagyunk

Most körötted.

Hatvan éved

Gyors elszaladt

Mert teendőd

Oly sok akadt.

Negyven ebből

Együtt velem,

Negyven éve

Fogod kezem.

Hatvan éved

Tükörképe

A családod,

Szemed fénye.

Hatvan éved

Köszöntjük hát!

Férjet, apát

És nagyapát.

Szövetségünk

Szerencsésnek mondhatom magam,

Életemnek biztos pontja van.

Szövetségünk egy életre szól

Jóban, rosszban, és ez így van jól.

Jártunk fényben, boldog ifjú pár,

Hittük akkor, csak boldogság vár.

Gondfelhők, ha gyűltek felettünk,

Hárítani mindent megtettünk.

Szerelmünknek két gyümölcse lett,

Szálfa ifjú tőlünk életek.

Jártunk nyarat, sok napsugarat.

S ha vihar jött sok-sok év alatt

Megértéssel hárítottuk el,

Botlást, hibát felejteni kell.

Lassan-lassan számot vethetünk,

Hisz az évek múlnak felettünk.

Ifjúságunk régen messze szállt,

Barna hajad immár őszre vált.

Évgyűrűink sorskapocs nekünk,

Szeretetté lett a szerelmünk,

Egy sors lett már a mi életünk.

Mi egymásnak vagyunk, és leszünk

2009.

Sorsom lettél

Sorsom lettél
sorsod vagyok..
együtt múlnak
évek, napok.
Mi neked fáj,
nekem is fáj,
összenőtt fa
életünk már.
Gyümölcseink
rég megértek,
felnőtt ösvény
útra tértek.
Sorsom lettél,
sorsod vagyok...
összekötnek
jó, s rossz napok.
Évgyűrűink
sokasodnak,
sorskapoccsal
összefognak.
Mi neked fáj,
nekem is fáj...
összenőtt fa
életünk már.
2007. 03. 26.

Társ

Voltam az ígéret,
beteljesült álmod,
voltam a szerelmed,
és hűséges párod.

Voltam büszke asszony
gyümölcsöt érlelő
voltam meleg kályha,
ágyadban fészkelő.

Voltam a nagy úton
sorsodban osztozó,
voltam zord időkben
támasz, vigaszt hozó.

Voltam a biztos pont,
kihez visszatérhetsz,
voltam megbocsátód,
amikor eltévedsz.

Voltam hű ápolód
bajban, betegségben,
vagyok sorsod társa
élet – őszülésben.

Voltam fényes sugár
virághozó nyárban,
vagyok bágyadt napfény
őszi hervadásban.

2007.

Csendes vers

https://www.facebook.com/pages/xergophoto/174416159310695

Csendes napon,

csendes estén,

Csendes vagyok,

csendesedtél.

Csendes öröm

az örömünk,

Csendben fáj, mit

nem jól tettünk.

Csendben lassan

megbocsátunk,

Csendben foszlik

minden álmunk.

Csendben éljük

napjainkat,

Csendesülő

vágyainkat.

Fogjuk egymás

kezét csendben,

Lecsendesült

szeretetben.

Csendben ülünk

egymás mellett,

Csendben múlik

el az élet.

S majd egyikünk

könnye cseppen,

Ha kedvese

elmegy csendben.

2007. 03. 26.

Álmodj drágám

Álmodj drágám
szép életet,
ne lásd a bút,
csak fényeket!
Szeress engem
nagyon-nagyon,
érted égek,
hagyom-hagyom.
Te vagy nekem
minden-minden,
Te vagy nekem
kincsem-kincsem.
Ó szerelmem
látod-látod,
megszépítném
álmod-álmod.
Odabújok
szerelmesen,
vágyak útján
gyere velem!

Álmodj drágám
szép életet,
ne lásd a bút,
csak fényeket! 

2006. 03. 14. 

 

Vígabb napok kellenének

Vígabb napok kellenének,
fény útján szállani véled.
Szívünk már csendesen dobban
évrács fonta nyugalomban.

Álmodnék friss tavasz szélben,
állnék még lágy napsütésben,
vágyom még lélek melegre,
járnék még kéz a kezedben.


Vígabb dalok kellenének,
múlik a
múlik az
élet

2007.

Érted vagyok

Kép: Varga Eszter Kecel

Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok,
rajtam levél már nem ragyog.
Meztelenre vetkőztetve
állok itt a téllel szemben.
Nincs semmi dísz, sallang rajtam,
látod minden ágam, gallyam.
Lombom nem rejt madárfészket,
nem takar be árnyam téged.
Zord idők, ha beköszönnek,
hideg, szeles napok jönnek,
halld meg az én jajszavamat,
pőre lelkem majd megszakad.
Szégyenembe belehalok!
Szépséget már nem adhatok.
Fagyos szívem feléd dobog,
csupaszon is érted vagyok.

2007.