Nekünk már örök

Hűs szellő
a tó felől
körülölel,
elringat,
simogat,
régvolt vágyakat
hoz el,
s szégyenlősen
hívogat.
Felötlik bennem
sok megfakult,
megráncosodott
emlék,
melyet rég
betakart már
a feledés pora,
hova már csak
álmaim repítenek,
de még bennem élnek,
s kérnek olykor helyet...
Igen
az örömök
veled
megcsendesedtek
de a körök...körök..
nekünk már örök..
Megfáradt, bágyadt mosolyommal,
s egy csésze forró kávéval
újra csak feléd jövök.

2008.