Szombat/ aug. 9.

Ma már fél hétkor már kocsiba vágtam magam, mentem a Spar-ba szerencsét próbálni.
Ugyanis akciós, pálcikás jégkrémet kínálnak a szórólapok, ezzel szerettem volna a fagyasztóm hús-zöldség tartalmát színesíteni, na meg a édesíteni a mindennapjainkat.
Már tegnap is szerettem volna, ha lett volna. Na, ez mára is igaz, mert akció ide vagy oda, nem elfogyott délutánra, (mint hittem tegnap) hanem már reggel sincs. Tehát nincs.
Na nem baj, nem adom fel, holnap is megpróbálom. Már kíváncsi vagyok!

Ha már így útnak eredtem, akkor irány a Fejes Bolt, ott szoktam beszerezni két húsevő cicámnak a napi betevő lépet vagy vesét. Itt sem volt szerencsém, vagy ... ahogy vesszük, mert májat azt kaptam, nagyon szépet. Igaz, nem cicahús áron. De, hát nagyon szeretik, és még mindig olcsóbb, mint a nyolcszáz forint körüli táp, amit ráadásul meg sem esznek! Pedig milyen gyönyörű macska-önetetőt készítettem nekik a kerámiaszakkörön!

Persze a húst ebbe nem tuszkolom bele, azt ki kell adagolni, mert nem tudják, mi az elég!
A fekete cica a tálkájából eszik, mondanám, hogy neki volt gyerekszobája, ami nem igaz, mert sokáig csak ház körüli macs volt, anyukája, aki ki tudja, hol szolgálja gazdiját, ideszülte hozzánk három testvérével együtt. Aztán itt is felejtette, és addig siránkoztak az udvaron, míg megszántam őket, és elkezdtem etetni. Innentől aztán azonnal jogos otthonuknak tartották a Tóth házat, és négy szólamban követelték az ennivalót.
Ahogy eladósorba kerültek, háromnak találtam is gazdát, de a kis fekete cicának, aki vékonyka kis csúfság, ráadásul egy szeme van csak, meg sem próbáltam. Gondoltam, ellesz itt a ház körül.
Szóval ez a cica tud tisztességesen enni a tálkából.
Nem úgy, mint a benti cicám, aki szintén nem nagy ágyból való! A Duna partján kéretőzött be bátyámékhoz, vagyis ott lopkodta Sziszike(kiskutyus) ennivalóját, mígnem sógornőm megszánta és adott neki is. Ám télen nem költözhetett velük Kalocsára a panelbe, s hogy ne hagyjuk sorsára, mi fogadtuk örökbe.
Zember azt mondta, rendben, de a kiscicák sorsa, gondja az enyém... mert hát Cirmi lánycica, s mint tudjuk, a macska elég szapora fajta! Mit tehettem, magamra vállaltam, bedugtuk egy kis dobozkába, így autóztunk az új otthonába.
Laci fiam, amikor meglátta a girhes kis jószágot, akinek a bordái majd kiszúrták a bőrét, ezt mondta:
-"Hú, anyu, dugd el ezt a cicát, mert még feljelentenek állatkínzásért!"
Szóval úgy is nézett ki, mint akit kínoznak és éheztetnek. De csak egy ideig! Mert elég hamar kivakarodott.
Gondos nevelésnek lett alávetve, macskaalom a WC előtérben, étel a főzőfülkében.
Valahogy ösztönösen intelligens cica, soha, egyetlen egyszer sem kellett takarítanom utána. Sőt, itt tartózkodása második hetében már kikérezkedett dolgát végezni, így egy idő után be is szüntettük a macskaalmot, mert cicánk még éjjel is felébresztett diszkréten, ha a szükség úgy hozta.
Felvettem a kapcsolatot az állatorvossal, megműttettem, így letudtam a leendő kiscica-gondot.
Legalább nyolc éve már ennek...
Amikor a négy kis jöttment idekerült, igen gyanakodva figyelte őket, felsőbbrendűsége tudatában, nem is keveredett velük! Ő ugyanis szabadon járkálhatott ki-be a lakába, míg a négyek csak az udvart vehették birtokba.
Most, hogy már csak ketten vannak, a fiú, ( Kormi, a  fekete- félszemű), és a kényen-kedven nevelt Foltos,(unokáim adták nekik a nevet) most sem férnek össze. Elviselik egymást, de nincs bratyizás, viszont olykor olykor összepofozkodnak.
Ahogy említettem már, Kormi tud tisztességesen enni, Foltos nem hajlandó a tálkából egyenesen a szájába venni a husit, ő előbb kirángatja a betonra, majd onnan falja be. Egy idő után úgy döntöttem, megkönnyítem neki a dolgot, egyenesen a frissen leslagolt betonra terítek neki! Megtanítottam velük, hogy egyik sem nyúlhat a másik adagjához, ha az övé már elfogyott. Így az ügyesebb (Kormi) leül a kiürült tálkája mellé, onnan nézi Foltost, aki komótosan fogyasztja el a neki szánt mennyiséget.

Ott tartottam, hogy vettem a Fejes boltban nagyon szép májat a cicáknak. Itthon mindjárt hozzá is fogtam a felaprításhoz, mert a két mihaszna már nagyon követelőzött.
"Olyan guszta ez a máj, hogy vétek mindet nekik adni". gondoltam magamban, és két-két szépséges szeletet félretettem nekünk az ebédhez. Beleforgattam borsos lisztbe, hirtelen kisütöttem, és  gazdagon megszórtam fokhagymával.
Jó lesz ez a diétás levesünk mellé... mert hogy fogyózunk... vagyis fogyózgatunk, illetve szándékunk van fogyózni. De mindig közbejön valami, mit ma is!
 Eszegetnénk a káposztalevesünket, ami persze nem csak káposzta, mert van abban zöldség, répa, borsó, gomba, paradicsom.... vagyis igazi vitaminbomba, és semmi zsír. Éppen megfelel egy jó kis diétának. Már, ha nem lenne mellé más, jelen esetben az illatozó sült máj, aminek elkészítéséért Zemberem egyáltalán nem neheztelt!
Sőt, eszegetésük közben elégedettem mondogatta:
" De jó, hogy vannak macskáink, tartsuk is meg őket!"
Valamint a szokásos "Köszönöm az ebédet"- mondásomra ezt:
"Köszönd a macskáknak!"
Jót nevettünk. Lehet, hogy oda a mai kalórialeadás, de  finomat ettünk és jókedvűen!
Hát kell ennél több?

Ma még az történt, hogy Anna barátnőmtől kaptam egy gyönyörű, nagy cserép rózsaszín  leandert, nekem a nyílók, csak fehérek. Kis fiatalkákat is kaptam Szandaszőlősről, Marikától,de azok színüket még nem mutatták meg. Anna hatalmas gyönyörűségét alig tudtuk betuszkolni kocsim hátuljába, de csak sikerült!
 Most ismerkedik a mi udvarunkkal, kicsit szédült még, de a legtöbb virág már az eget és nem a földet nézi.