 |
| A Pávás tanyán 2013-ban kidőlt fehérnyárfa |
Elmúlott a rezgő nyárfa,
lehullott a levele…
Pávás tanya udvarán
milyen büszkén álltam,
messziről jött vándort
árnyékomba vártam.
Ágaim közt tubák
hajnal-imát búgtak,
lombomba cibálva
szélviharok zúgtak.
Voltam a tanúja
bánatnak, örömnek,
gyermekszületésnek,
és halálhörgésnek.
Akácvirágzáskor
mindig megcsodáltak,
poharat koccintva
törzsem köré álltak,
s megfáradt estéken
nekem dőltek hátak.
Ha kihunyt a mécses,
petróleumlámpa,
vigyázta álmukat
lombom susogása.
De jött egy borzalom,
vad viharos éjjel,
soha nem gondoltam
Ekkora veszéllyel!
Tombolt őrült orkán,
eszelősen hörgött,
Belém mart, szorított,
majd a földre döntött.
Gyökerim szakadtak,
ágaim reccsentek,
törzsem élettelen
dőlt el enyészetnek.
Szolgáltam sok évet…
tudom, most már vége,
de van rá reményem,
nem múlok el végleg.
Kicsi hajtásaim
tövemnél erednek,
folytatási lesznek
az én életemnek.
Erőmet átadom,
új életre kelnek,
büszke ezüstnyárként
majd rám emlékeznek.
Tanyának gazdái
rájuk is vigyáznak,
susogó lombjukban
tán engem is látnak.
Elmúlott a rezgő nyárfa,
lehullott a levele…
~O~
Manyikának és Imrének szeretettel...
 |
| Pávás tanya akácvirágzáskor......messzebbről |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése