Idén
is elmúlt a pedagógus nap. Bennem, és korosztályomban csodálatos emlékeket idéz
fel. Mert milyen is volt? Eszembe jut az az izgalommal teli várakozás! Előző
nap délutánján csapatostul jártuk a határt.
Gyűjtöttük
a búzavirágot, fontuk méterszámra a koszorúkat. Hatalmas mezei csokrokat
kötöttünk. Emlékszem, a szigorú Csengődi tanár bácsi jótékonyan szemet hunyt
afölött, hogy hiányoztunk a tanulószobáról emiatt. Ez nagy dolog volt, mert
azelőtt sose tette. Az anyukák összefogtak, és előző este kitakarították az
osztályt. Segítettek nekünk - vagy mi nekik- feldíszíteni a termet. Felkerültek
a búzavirágfonatok szívecskék formájában, mezei és házi virágcsokrok pompáztak
mindenhol. Még ma is magam előtt látom a táblára írt meleg, szerető szavakat, a
színes krétával odavarázsolt gyönyörű virágokat.
Másnap korán ébredtünk az izgalom miatt. Még harmatosan leszedtük kertünk legszebb virágait, hatalmas csokorba kötöttük. Ezen a napon felvehettük a legszebb ruhánkat, melyet egyébként csak vasárnap, misére lehetett. De nem csak kívülről öltöztünk ünneplőbe, szívünket is ünneplőbe öltöztettük. Boldogan vittük a hatalmas csokrokat!
Másnap korán ébredtünk az izgalom miatt. Még harmatosan leszedtük kertünk legszebb virágait, hatalmas csokorba kötöttük. Ezen a napon felvehettük a legszebb ruhánkat, melyet egyébként csak vasárnap, misére lehetett. De nem csak kívülről öltöztünk ünneplőbe, szívünket is ünneplőbe öltöztettük. Boldogan vittük a hatalmas csokrokat!
Az
osztályban megilletődve, csendben vártuk a pillanatot, amikor a tanító bácsi
belép.
Kis
szívünk minden szeretetével fordultunk felé, örömmel, meghatódva adtuk át a
szeretet virágait.
És
az egész nap ünnep volt!
Mi
jók voltunk, mert ez is az ünnephez tartozott. Hogyan élte ezt meg a tanár
bácsi, azt nem tudom. De azt igen, hogy nekünk nagyon jó érzés volt örömet
szerezni, virágot adni! Magam előtt látom a képet: a tanári asztal búbozva
virágokkal, a tanár bácsi mögötte áll, és mosolyog…
Régen volt!
Régen volt!
De
miért is idézem föl emlékeimet? Talán, mert a mostani pedagógus napok egészen
mások, bár most is kapnak a pedagógusok virágot. Gyönyörű, és drága
virágcsokrot vásárol az SZMK- s anyuka,
és behozza reggel.
Jó
esetben odaadja valamelyik gyereknek, hogy adja át a tanító néninek az osztály
nevében, vagy megteszi ő maga. Elvétve egy-egy gyerek hoz virágboltban vásárolt
csokrot. A többi értetlenül néz - nem
tudja mire vélni- neki nem mondták, hogy ünnep van, hogy pedagógus nap van.
Vajon miért nem tudják a kedves fiatal anyukák, hogy milyen hatalmas nevelési lehetőséget szalasztanak el? Pedagógusként de sok szülőtől hallottam, gyermekeink önzők, csak kapni szeretnek. Hát meg kellene őket tanítani arra, hogy adni is öröm! Ha a kertben nyíló virágból csokrot kötnének, a gyerek örömmel adná át!
Mielőtt megköveznének, hogy keveselljük a virágot, amit kapunk, kérem, gondolják át: az Önök érdekében írok! Ma mi nem kapunk virágot, holnap, később Önöknek sem visznek gyermekeik.
Mert nem tapasztalják meg kicsi koruktól, hogy milyen jó adni.
Mi megtesszük, ami tőlünk telik. Anyák napján nem szalasztjuk el ezt a fontos nevelési lehetőséget. Nem azért készülünk műsorral, ajándékkal, mert ez a dolgunk. Hanem azért, hogy a gyerek tanulja meg kifejezni a hálát, a szülő, nagyszülő iránti szeretetet.
Semmiért el nem hagynánk az izgalommal teli készülődést, a sok gyötrelmes próbát. Minden fáradtságunkért kárpótol bennünket a sok csillogó szempár, ami szüleik felé fordul szeretettel.
Vajon miért nem tudják a kedves fiatal anyukák, hogy milyen hatalmas nevelési lehetőséget szalasztanak el? Pedagógusként de sok szülőtől hallottam, gyermekeink önzők, csak kapni szeretnek. Hát meg kellene őket tanítani arra, hogy adni is öröm! Ha a kertben nyíló virágból csokrot kötnének, a gyerek örömmel adná át!
Mielőtt megköveznének, hogy keveselljük a virágot, amit kapunk, kérem, gondolják át: az Önök érdekében írok! Ma mi nem kapunk virágot, holnap, később Önöknek sem visznek gyermekeik.
Mert nem tapasztalják meg kicsi koruktól, hogy milyen jó adni.
Mi megtesszük, ami tőlünk telik. Anyák napján nem szalasztjuk el ezt a fontos nevelési lehetőséget. Nem azért készülünk műsorral, ajándékkal, mert ez a dolgunk. Hanem azért, hogy a gyerek tanulja meg kifejezni a hálát, a szülő, nagyszülő iránti szeretetet.
Semmiért el nem hagynánk az izgalommal teli készülődést, a sok gyötrelmes próbát. Minden fáradtságunkért kárpótol bennünket a sok csillogó szempár, ami szüleik felé fordul szeretettel.
 |
| Matos Maja vadvirágcsokra és fotója. Kell ennél szebb? |
