2018. május 24., csütörtök

Május/2.

14-én, hétfőn regenerálódtunk, pihentünk. Főzni nem kellett, maradt elég vasárnapról.

15-én, kedden reggel azzal a reménnyel ébredtem, hogy talán még nem késtem le a bodzaszörp készítést.
Délelőtt kimentem kedvenc beszerző helyemre, a vasútállomás mellé. Ott szoktam bodzavirágot szedni, kellőképp védett helyen vannak a bokrok. Éppen csak, hogy még tudtam szedni, mert a többség már elvirágzott. De hajladoztam, nyújtózkodtam, így szép lassan megtelt a karkosaram. Igaz, a sínek valamikori pince oldalán kicsúszott a lábam alól a nedves fűtől síkos talaj, huppantam egy jót, miközben nyújtózkodtam egy szép példányért. De az enyém lett!

A vasút... hát igen, itt minden évben nosztalgiázom egy sort, aminek az a vége, hogy elszomorodom.
Látom magam kislányként, ahogy apuka vagy anyuka kezét szorongatom. Várjuk a pöfögő, szikrákat magasba köpködő gőzöst, indulunk Budapestre. Apuka vasutas, és mi sokat utazunk vonattal. Ha venni kellet cipőt, ruhát, bármit, irány Pest, az Úttörő Áruház, vagy a Skála, de végig a Rákóczi úton  szebbnél szebb kirakatokban gyönyörködtünk.
Hol van az már... és hol van a vonat, ami elviszi a kecelieket Kiskőrösre, hogy ott átszállva a fővárosba utazhassanak! A valaha szép Vasútállomást eszi az enyészet.

Eh, vissza a jelenbe!  Kosaram telve illatozó bodzatányérokkal, már csak be kell ugranom a Spárba citromért. Cukor, citromsav van otthon, készülhet a szörp!
Ahogy hazaértem, jót nevettünk Zemberrel, mert gyűjtögetés közben a hajam tele lett a már könnyen hulló kis fehér virágocskákkal. Jót gondolhattak rólam, akik láttak!
Bekevertem két adagot, 10 kg cukrot  használtam fel hozzá, ez a mennyiség elég ebből, mert teszek még el mentaszörpöt is.

16-án minden más eseményt elhomályosított az az öröm, amit egy meghívó érkezése okozott! Ismét megyek a Parlamentbe!

17-18-án a szörpök üvegekbe, majd a polcra kerülnek.
Telefon Kiskunhalasra a Tüdőgyógyászatra, időpontot kell kérnem vizsgálatra, hosszú ideje el nem múló köhögési rohamaim okán. Nem is egyszerű ez! Felhívom a kórházat, ők kapcsolják a tüdő osztályt. Ott közli valaki, hogy 2-től 3-ig  foglalkoznak időpont kiadásával. Én két napig hívom őket, de nem veszik fel. Pénteken 2 után megint a központtal próbálkozom, ők ismét kapcsolják az osztályt. Ott megint csak nem veszik fel! A központ erre: " Persze, mert csak egyig vannak ott."
 Hát ezért nem vették fel napok óta. Ismételt próbálkozás már csak pünkösd után kedden lehetséges.

19-én Nyíregyházára utaztunk, Állatkert nézőbe, különvonattal.  Erről sokat lehetne írni, röviden csak annyit, nagyon fárasztó, de szép napunk volt.  Az Állatkert igazán állatbarát, ezt állapítottuk meg. Hatalmas területen, tágas kifutókban, jól ellátott, egészséges állatokat láttunk, földrészenként csoportosítva. A fókashow mindent vitt, nagyon-nagyon tetszett.
Hét órát töltöttünk ott,bejártunk, megnéztünk mindent, amit csak lehetett. Szó se róla, elfáradtunk, s mint egy vert hadsereg vánszorogtunk a vonatmegállóhoz. De megérte, nagy élmény volt!

20-21-én ünnepeltünk, pihentünk, regenerálódtunk.

2018. május 15., kedd

Május/1


Május hónap a családi összejövetelek ideje. Születésnaposok négyen is vagyunk, és egy névnapos is ebben a hónapban ünnepel.
Elsején Mónika unokahúgomat köszöntöttük a Szelidi-tónál, bátyámék nyaralójában. 

Hatodikán Zolika kisunokám elsőáldozása adott okot a nagy családi összejövetelre.


8-án, születésnapomon a Vadkerti-tónál, kettesben ünnepeltünk Zemberrel. Már korán reggel megindultunk tó körüli sétánkra. Kényelmesen, meg-megállva cirka két és fél órát gyalogoltunk. Számítottunk sok szúnyogra, de csak időnként rohamoztak meg bennünket, többnyire békén hagytak.

Sima, szélmentes volt a tó vízfelülete, a nádas sem suhogott. Ami a csenden átszűrődött, az zene füleinknek. Madárfütty, békakuruttyolás, egy-egy nagyobb vad törtetése a tó náddal benőtt részén… nyugalom, béke. Ide nem hallatszik a világ zaja, az acsarkodók egymásnak feszülése, a hamis próféták kinyilatkoztatásai, itt a természet törvényei uralkodnak.

A nádasból itt-ott vadkacsa úszott ki a nyílt vízre, majd lebukott, és méterekkel odébb bukkant fel újra, nyilván már nem üres beggyel.  Máshol a kacsamama egész fészekalja családdal indult reggeli úszásra. Gémek szorgoskodtak, hattyúk halásztak.

Mi pedig élvezettel lestük meg mindezt a csodát, s amit lehetett, le is fotóztunk.
A kisházhoz visszatérve rácson megsütöttük a húst, krumplit, hagymát, és pótoltuk a sétán elégetett kalóriát.


9-én a Szelidi-tóhoz vártak bennünket bátyámék. Szokás szerint frissen sült hallal fogadtak, aztán összevágtuk a nyárra szükséges bogács alá való fát. Jóízű beszélgetés, gyönyörködés a suhogó nádassal benőtt tó partján, babgulyás…  szép nap volt ez is.

10-e piacos és családi nap, mint minden csütörtök.

11-én Vadkerti-tavi program. Laci fiamék felajánlkoztak fűnyírásra. Mi már korán átmentünk, és Zuram megtette az előkészületeket a szabadtéri hússütéshez.  Ehhez a malachusit már előző nap bepácoltam, az ő reszortja a készre sütés. Módja van ennek, már alaposan kitapasztalta. Lassan, kis tűz fölött, hosszú ideig süti, így lesz finom, szaftos, és puha, a bőre pedig ropogós. A fűnyírásért ez a fizetség, na meg madártej, amit itthonról már jól behűtve vittem.  Hát… nem maradtunk éhesek, az biztos!


12-én délelőtt itthon süteményeket sütöttem, majd  Zoli fiamék ebéd meghívásának tettünk eleget.
 
13-n, vasárnap pedig mi láttuk vendégül az egész családot a tónál, születésnapi apropóból.  Tizenhatan jöttünk össze, négyen sajnos nem lehettek jelen.
Halászlé, fokhagymás sült amur és saslik került az asztalokra.  Desszert diós torta, csoki torta és karamellás sütemény egy tepsivel. Mind én készítettem, s ahogy a fogyasztásból láttam, jól sikerültek.


Nagyon szeretem ezeket a családi összejöveteleket, s hálás vagyok jó sorsomnak, hogy mindezt megélhetem.

Képek a tó körül: