2014. december 25., csütörtök

Én akartam bordalt írni / naplójegyzet

 Igen, akartam bordalt írni!
Hogy miért bordalt?
Roland atya felhívására bizonyára sokan írnak bort azaz keceli bort dicsőítő dalt, melyet majd a János napi borszentelő misén felolvasnak.
Én is próbáltam szép, dicsőítő dalt faragni, örök emléket állítani eme nemes italnak, melyről már Noé apánk gondoskodott, amikor a szőlőtőkét is betette a bárkába.
Bár emlékszem, édesanyám nem éppen dicsérgette ezért a tettéért, sokkal inkább azon véleményét hangoztatta, hogy nagy hiba volt ezzel elfoglalni az amúgy sem végtelen nagyságú bárka bármily kicsi szegletét.
De ezt a gondolatot gyorsan kiverem a fejemből, hiszen az atya kérésére  dicsérni kell (de nagyon) borunkat!
Hát akkor nézzük...
Ilyenek jutottak eszembe:


Ha jól megy a sorod,
asztalodon sok-sok étel
magát kelleti,
Istennek adj érte hálát,
s önts egy jó pohár bort,
mi homokon termett,
keceli.

Mikor rossz napok járnak,
és szíved bánattal teli,
ha vigaszra szorulsz,
önts egy jó pohár bort,
mi homokon termett,
keceli.

Ha pincédben hordóid teli,
tél  elé vígan nézz,
hisz van jó borod,
mi homokon termett,
keceli.

Ám de egyre ügyelj!
Ne legyen poharad
túl gyakran teli,
mert rútul megcsal
a homokon termett,
keceli.

Addig édeskedik
magát addig kelleti, 
míg rabjává leszel.

Ünnep legyen mindig
ha asztalodra bort teszel!
Ő szolgáljon neked,
ne te szolgálj neki!
Jól vigyázz, mert
erős bor
a keceli!


No, hát ígyen szövögetem gondoltaimat, próbálom rímekbe szedni, nemessé érlelni, mint nemes maga az érett bor.
De mindig odatolakszik egy gondolat, amitől sehogy sem tudok szabadulni, és megzavar emelkedett hangulatomban, menten agyon is csapja azt!
Gyanítom, nem viszem be versecskémet a plébániára, nem lesz ebből szentmisén felolvasott gyönyörű gondolat.
S hogy mi zavargálja meg feszt'  gondolataimat?
Ezt is elmondom.
 

Kicsi lány koromban
Nekünk is volt borunk
saját tőkén termett,
tüzes, keceli.
Fiatal, fickándozó, murci korában
apám már kóstolgatta,
 hej de örült neki, jól égett pipája!
Anyukám meg kesernyés - nevetve ígyen szólt:
"Na, forr már az anyádpicsája!"



Édesanyám már az angyalokkal koccint. 
S mert mindig eszembe jut ez a nagyon kedves, találó megjegyzése, elillannak a rímek, bordal helyett édes, emlékezős gondolatok kívánkoznak tollam hegyére.



2014. december 9., kedd

December 9. / kedd

Ma reggel arra ébredtem, hogy erős késztetést érzek sajtos rolád sütésre. Nagyon finom, mindketten szeretjük, de életemben nem készítettem még.
Mivel csak hat óra volt,  kisettenkedtem a hálószobából, Zember ne ébredjen föl, és bekapcsoltam a gépem. Felfedező keresésre indultam, melynek célja megtudni, hogyan is készül ez a finom, sós sütemény.
Rengeteg receptet találtam, sok-sok jó tanáccsal.
Először is az érdekelt, mire tekerik a tésztát, ami, mint megtudtam, boltban kapható leveles tészta.
Van, aki főzőkanalat darabolt el, és azon süti, van, aki az alufólia tekercs után visszamaradó papírhengert borítja be alufóliával, ezt használja, a felkészültebbeknek már van boltban vehető rolósütő készletük.
Gondoltam, megkérem Zembert, segítsen kitalálni, mi is legyen az eszköz, aminek segítségével én is megsüthetem életem első rolóját.
Mondanom sem kell, Zember nagyon készséges volt, és tettre-kész.
Reggeli teendők után azonnal hozzá is látott, hogy elősegítse munkámat. Fából lesznek az én formáim, nem is akármilyen fából, hanem rózsafából!



Méretre vágta, és lehéjazta, s mert nyers a fa, én odatettem a kandallóra, hogy száradjanak a különböző méretűre sikeredett fahengerkék.


Annyira jól sikerült a szárítás, hogy majdnem meg is égtek, de sebaj, azt terveztem, hogy bevonom őket alufóliával. Úgy is azt írták a hozzászólók a receptek alatt, hogy gondjuk akadt amikor a formákról le akarták húzni  a  sült rolókat. Majd az alufólia segít ezen a bajon.

A kisboltból beszereztem a mélyhűtött leveles tésztát, s mert ennek ki kell engedni, hozzáfogtam a sajtkrém elkészítéséhez.
Ehhez 30 dkg trappista sajtot lereszeltem. Azt olvastam, bármilyen sajt jó, ami éppen van itthon. Hát nekünk ez volt a fagyóban, ezzel készül.
4 tojás sárgáját, 4 dkg lisztet, 2 dl tejet és a sajt nagy részét egty vastag fenekű láboskába tettem, és sűrűre főztem.
( a tojások fehérjét lefagyasztottam, karácsonyra habcsók lesz belőle)
Amikor kihűlt, 10 dkg margarint adtam hozzá, és kézi turmixszal habosra kevertem.

Minden fadarabkát beborítottam alufóliával.

A felengedett négy tésztából az elsőt kinyújtottam jó vékonyra, felvert tojással megkentem, és cm-es csíkokra vágtam. Ügyesen feltekertem a formára, hogy a csíkok kissé fedjék egymást. A tepsibe sütőpapírra sorakoztattam őket, s úgy láttam, a második lapot is nyújthatom, mert  bele fog férni a nagy sütőtepsibe.
180 fokon 10-15 perc alatt szépen megpirult.
Nagyon izgultam, lesz-e probléma a leszedésnél. Hát... lett.
Azt gondolom, túl vékonyra nyújtottam a tésztát, így sérülékenyebb.  Mivel kis gyengéd erőszakkal meg kell tekerni a forró tésztát, így lecsavarni a fáról, előfordult, hogy fóliástól jött le, vagy összeroppant.
Így hát a maradék kettő lapot vastagabbra hagytam, nem 12 hanem csak kilenc csík lett, abból kilenc roló.
S hogy még biztosabb legyek a dolgomban, a fahengereket beolajoztam, így tekertem rá a tésztát.
SIKER! Mind lejött szépen, ahogy a nagy könyvben meg van írva!

Már csak a betöltés volt hátra. Először a nejlonzacskós javasolt módszert választottam. Jócskán raktam bele a sajtkrémből, és sarkát levágva igyekeztem megtölteni az üregeket. Hát... mit mondjak, jutott a krémből tán még a fülemre is! Összekentem magam körül mindent, nemjó a módszer, vagyis én ügyetlen vagyok hozzá. Elővettem hát a tortadíszítőm, és abba tuszkoltam a többi krémet, ezzel remekül és gyorsan be tudtam tölteni. Nem ment mellé, ez hát a jó módszer!
Mindegyik betöltött roló végét belenyomtam a reszelt sajtba, amit erre a célra hagytam meg.




Az összetöredezett rolókat megettük, a sok krémes dolgot (kanál, edény, nejlonzacskó, tortadíszítő) mosogatás előtt tisztára torkoskodtuk, most itt a sok, finom roló, és nem bírunk enni belőle!
Csak abban bízom, holnapra sem romlik az állaga.
Ugyanis azt elfelejtettem mondani, hogy a reggel megkezdett munkát jó estefelé fejeztem be. Hogy ha lesz benne gyakorlatom, lehet, hogy kevesebb idő alatt is elkészül, de az már valószínű, hogy ha vendégeket fogadok, aznap biztosan nem állok neki sütni, hogy friss legyen!