2017. május 28., vasárnap

Napló 2017. máj. 28

Soha ne legyen rosszabb hetem!
Azzal kezdődött, hogy múlt vasárnap megünnepeltük Zember 70. születésnapját. Mint mostanában mindig, nagy családi összejöveteleinket a vadkerti-tónál levő kisházunknál tartjuk. Cirka húszan biztosan vagyunk ilyenkor, sok hely kell! S mivel sok munkával is jár egy ilyen vendéglátás, hogy ne legyek mosogatórongy, mire asztalra kerül az étel, hát kiosztjuk a feladatokat. Most így történt:
Zoli fiam megfogta a halat, mi felpucoltuk előző este, lesóztam, be a hűtőbe.
Bátyám reszortja a halászlé főzése.
Az általam bepácolt tarját Laci fiam sütötte meg parázson.
Zember kolbászt sütött, ezzel úgy 10 óra felé jóllakattuk a már ott lévőket.
Én a konyhán csirkeszárnyat, velőt és gombát rántottam.
A tortát és süteményeket vittük, azokat még itthon sütöttem péntek-szombaton.
Fél egy felé, mire már mindenki oda tudott érni, akkor aztán az ünnepelt egészségére degeszre ettük magunkat! Rajtunk aztán ne múljon!





Hétfőn akklimatizálódtunk kicsit. El alkalomból Zemberrel hajnalok hajnalán kimentünk a szőlőbe, és azt a 800 négyszögölt tíz órára megkapáltuk.
Kedden bátyámékhoz autóztunk a Szelidi-tóhoz, segítendő a kerítés közé behúzni az átláthatóságot megszüntető mélyzöld hálót. Ja és megenni a finom sonkás babgulyást.





Nem volt sima a munka menete, kissé ütköztek a nézetek a hogyanról, de a babgulyás elfogyasztásakor már a legnagyobb egyetértésben kanalaztunk.
Szerda különutas volt, Zember a szőlőben, én már a permetallergiám miatt oda nem mehetek. Én itthon.
Csütörtök nálunk kisünnep, piac, gyerekekkel beszélgetés. A piaccal nagyon elégedett vagyok, remek ruhadarabokat sikerült turkálnom. Ha olvasod, kérlek ne húzd az orrod a turkálás mián, mert nagyon klassz dolog! 
Pénteken Büdöstó! Csak ketten Zemberrel, nagyon kicsi kertészkedés. 
A fő attrakció a malachús sütése, ebből szerencsémre Zember lassan doktorál! Én meg addig élveztem az életet! Függőágyon elmélkedtem a világ folyásáról, empátiával, na meg kis nosztalgiával gondoltam év végi hajrában roskadozó kollégáimra. majd megpróbáltam Karinthyt olvasni, azt készítettem erre a napra, de sajnos otthon felejtettem az olvasó szemüvegem, így csak néhány majdnem kívülről ismert verset futottam át. /Pl. Előszó./
Ebéd az olyan volt, hogy azt ki kellett pihenni! Bár inkább lefutni, de legalább sétálni kellett volna ahelyett, hogy kifeküdtük :) Én a napon a függőágyban, Zember a hűvös faházban.
Estefelé hazakeveredtünk. 
Én még elmentem egy előadásra a Múzeumba. Régen voltam már ott, nehezen emésztem meg a pellengérre állítást itt a facén, de már annyiszor meghívtak, úgy éreztem, itt az ideje, hogy legyűrjem magamban a sértettséget.
Ma vasárnap, igazi békebeli húsleveses, sült kacsás vasárnap.  
Este misére mentem. Terike sírdogált mellettem, a héten volt hét éve, hogy férje meghalt. Nagyon sajnálom őt, és ismét csak hálát adtam Istennek, hogy mi még vagyunk egymásnak.
Most meg írás közben fagyizgatok, Zember hozta ide hozzám, kiszolgált!
Hát kell ennél szebb , jobb hét?