Május/2.

14-én, hétfőn regenerálódtunk, pihentünk. Főzni nem kellett, maradt elég vasárnapról.

15-én, kedden reggel azzal a reménnyel ébredtem, hogy talán még nem késtem le a bodzaszörp készítést.
Délelőtt kimentem kedvenc beszerző helyemre, a vasútállomás mellé. Ott szoktam bodzavirágot szedni, kellőképp védett helyen vannak a bokrok. Éppen csak, hogy még tudtam szedni, mert a többség már elvirágzott. De hajladoztam, nyújtózkodtam, így szép lassan megtelt a karkosaram. Igaz, a sínek valamikori pince oldalán kicsúszott a lábam alól a nedves fűtől síkos talaj, huppantam egy jót, miközben nyújtózkodtam egy szép példányért. De az enyém lett!

A vasút... hát igen, itt minden évben nosztalgiázom egy sort, aminek az a vége, hogy elszomorodom.
Látom magam kislányként, ahogy apuka vagy anyuka kezét szorongatom. Várjuk a pöfögő, szikrákat magasba köpködő gőzöst, indulunk Budapestre. Apuka vasutas, és mi sokat utazunk vonattal. Ha venni kellet cipőt, ruhát, bármit, irány Pest, az Úttörő Áruház, vagy a Skála, de végig a Rákóczi úton  szebbnél szebb kirakatokban gyönyörködtünk.
Hol van az már... és hol van a vonat, ami elviszi a kecelieket Kiskőrösre, hogy ott átszállva a fővárosba utazhassanak! A valaha szép Vasútállomást eszi az enyészet.

Eh, vissza a jelenbe!  Kosaram telve illatozó bodzatányérokkal, már csak be kell ugranom a Spárba citromért. Cukor, citromsav van otthon, készülhet a szörp!
Ahogy hazaértem, jót nevettünk Zemberrel, mert gyűjtögetés közben a hajam tele lett a már könnyen hulló kis fehér virágocskákkal. Jót gondolhattak rólam, akik láttak!
Bekevertem két adagot, 10 kg cukrot  használtam fel hozzá, ez a mennyiség elég ebből, mert teszek még el mentaszörpöt is.

16-án minden más eseményt elhomályosított az az öröm, amit egy meghívó érkezése okozott! Ismét megyek a Parlamentbe!

17-18-án a szörpök üvegekbe, majd a polcra kerülnek.
Telefon Kiskunhalasra a Tüdőgyógyászatra, időpontot kell kérnem vizsgálatra, hosszú ideje el nem múló köhögési rohamaim okán. Nem is egyszerű ez! Felhívom a kórházat, ők kapcsolják a tüdő osztályt. Ott közli valaki, hogy 2-től 3-ig  foglalkoznak időpont kiadásával. Én két napig hívom őket, de nem veszik fel. Pénteken 2 után megint a központtal próbálkozom, ők ismét kapcsolják az osztályt. Ott megint csak nem veszik fel! A központ erre: " Persze, mert csak egyig vannak ott."
 Hát ezért nem vették fel napok óta. Ismételt próbálkozás már csak pünkösd után kedden lehetséges.

19-én Nyíregyházára utaztunk, Állatkert nézőbe, különvonattal.  Erről sokat lehetne írni, röviden csak annyit, nagyon fárasztó, de szép napunk volt.  Az Állatkert igazán állatbarát, ezt állapítottuk meg. Hatalmas területen, tágas kifutókban, jól ellátott, egészséges állatokat láttunk, földrészenként csoportosítva. A fókashow mindent vitt, nagyon-nagyon tetszett.
Hét órát töltöttünk ott,bejártunk, megnéztünk mindent, amit csak lehetett. Szó se róla, elfáradtunk, s mint egy vert hadsereg vánszorogtunk a vonatmegállóhoz. De megérte, nagy élmény volt!

20-21-én ünnepeltünk, pihentünk, regenerálódtunk.