Veszendőben a tisztesség / keceli sirám

Veszendőben a tisztesség

/keceli sirám/

Veszendőben a tisztesség,

hiába a „Dicsértessék!”

Bogárzó is kiszáradt már,

betongyűrűben csak mocsár.

Susogó nád, madárfészek

helyett  fekál bűzét érzed.

Szent Mihálynak nincsen lova,

hamis a baba mosolya,

kifordítják a kabátot,

fenyegetnek volt barátot.

Tisztességben őszült tanár

képviselő asszony ma már,

gyűlölködik, öklét rázza,

sérelmeit magyarázza.

Gondoskodás felső fokon,

Jani barát Bácsborsodon,

siránkozhat Kecel honon…

Hiába a sok „pártollak”,

jóérzések megváltoznak.

„Ki a hunyó, nem én voltam,

Én semmiről nem is tudtam.”

Persona non grata immár

Arany János és Szabó Pál,

múltunk vesztjük új nevekkel,

régi érték nekik nem kell!

Párt-érdekek dirigálnak,

Köz-érdekek derogálnak,

Kecel tévén öreg néni

halasi szentmisét nézi,

de akkor is megmutatták

Minden úgy lett, ’hogy akarták…

Veszendőben a tisztesség

Hiába a „Dicsértessék!”

  2013. 11. 05.



Itt kell megjegyeznem, a vers megírása óta történtek változások. 
Jani barát hazakerült, otthonában biztonságban érzi magát. 
Sokan támogatták, támogatják, Isten áldjon meg minden segítőt!

2014.  jan. 1.