Tercsinek szeretettel

 

 fájdalom

egyenes tartással áll
félig hunyt szemmel
konok elszántsággal
viseli sorsát
mérhetetlen fájdalom
szorítja torkát
könny nem oldja
azt nem lehet kisírni
ami benne feszül
üvölteni kéne
bele a világba
akkora erővel
hogy a föld
beleremegjen
de ő csak áll
egyenes tartással
félig hunyt szemmel
konok elszántsággal
ki kell bírni
KI KELL BÍRNI!
miatta
hogy büszke legyen rá
hadnagy fia
akit most temet a
megrendült tömeg