2012. január 8., vasárnap

Szeretlek


A gyönyörű maszatos pofiddal,
Dús, fekete göndör hajaddal,
Szomorú, tágra nyíló szemeddel,
Csodára váró tekinteteddel,
Aranyló, bronzbarna bőröddel,
A kirekesztett magadra maradással,
A szünetben bandára találással,
A velük más nyelven beszéléssel,
Az ilyenkor igazságosztó verekedéssel,
A sokszor bosszantó értetlenségeddel,
Gyűrött, zsírfoltos füzeteiddel,
A széttépett ragacsos könyveiddel,
A sokszor hiányzó felszereléseddel,
A mindig rám csodálkozással,
A jobb élet utáni vággyal,
De ezért tenni nem akarással,
A mosdatlanság nehéz szagával,
A hajad örökös tetű - gondjával,
Az e miatti szégyenérzeteddel,
A mindig kijátszott szabályokkal,
A börtönmúltú, segélyváró családoddal,
Igen!
Mindezekkel együtt
szeretlek téged te gyermek!
S szomorú vagyok,
mert tudom,
hogy sok-sok
bánata lesz
életednek!
2006.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése