Szeretlek

A gyönyörű maszatos pofiddal,

Dús, fekete göndör hajaddal,

Szomorú, tágra nyíló szemeddel,

Csodára váró tekinteteddel,

Aranyló, bronzbarna bőröddel,

A kirekesztett magadra maradással,

A szünetben bandára találással,

A velük más nyelven beszéléssel,

Az ilyenkor igazságosztó verekedéssel,

A sokszor bosszantó értetlenségeddel,

Gyűrött, zsírfoltos füzeteiddel,

A széttépett ragacsos könyveiddel,

A sokszor hiányzó felszereléseddel,

A mindig rám csodálkozással,

A jobb élet utáni vággyal,

De ezért tenni nem akarással,

A mosdatlanság nehéz szagával,

A hajad örökös tetű - gondjával,

Az e miatti szégyenérzeteddel,

A mindig kijátszott szabályokkal,

A börtönmúltú, segélyváró családoddal,

Igen!

Mindezekkel együtt

szeretlek téged te gyermek!

S szomorú vagyok,

mert tudom,

hogy sok-sok

bánata lesz

életednek!

2006.