Én akartam bordalt írni / naplójegyzet

 Igen, akartam bordalt írni!
Hogy miért bordalt?
Roland atya felhívására bizonyára sokan írnak bort azaz keceli bort dicsőítő dalt, melyet majd a János napi borszentelő misén felolvasnak.
Én is próbáltam szép, dicsőítő dalt faragni, örök emléket állítani eme nemes italnak, melyről már Noé apánk gondoskodott, amikor a szőlőtőkét is betette a bárkába.
Bár emlékszem, édesanyám nem éppen dicsérgette ezért a tettéért, sokkal inkább azon véleményét hangoztatta, hogy nagy hiba volt ezzel elfoglalni az amúgy sem végtelen nagyságú bárka bármily kicsi szegletét.
De ezt a gondolatot gyorsan kiverem a fejemből, hiszen az atya kérésére  dicsérni kell (de nagyon) borunkat!
Hát akkor nézzük...
Ilyenek jutottak eszembe:


Ha jól megy a sorod,
asztalodon sok-sok étel
magát kelleti,
Istennek adj érte hálát,
s önts egy jó pohár bort,
mi homokon termett,
keceli.

Mikor rossz napok járnak,
és szíved bánattal teli,
ha vigaszra szorulsz,
önts egy jó pohár bort,
mi homokon termett,
keceli.

Ha pincédben hordóid teli,
tél  elé vígan nézz,
hisz van jó borod,
mi homokon termett,
keceli.

Ám de egyre ügyelj!
Ne legyen poharad
túl gyakran teli,
mert rútul megcsal
a homokon termett,
keceli.

Addig édeskedik
magát addig kelleti, 
míg rabjává leszel.

Ünnep legyen mindig
ha asztalodra bort teszel!
Ő szolgáljon neked,
ne te szolgálj neki!
Jól vigyázz, mert
erős bor
a keceli!


No, hát ígyen szövögetem gondoltaimat, próbálom rímekbe szedni, nemessé érlelni, mint nemes maga az érett bor.
De mindig odatolakszik egy gondolat, amitől sehogy sem tudok szabadulni, és megzavar emelkedett hangulatomban, menten agyon is csapja azt!
Gyanítom, nem viszem be versecskémet a plébániára, nem lesz ebből szentmisén felolvasott gyönyörű gondolat.
S hogy mi zavargálja meg feszt'  gondolataimat?
Ezt is elmondom.

 

Kicsi lány koromban

Nekünk is volt borunk

saját tőkén termett,

tüzes, keceli.

Fiatal, fickándozó, murci korában

apám már kóstolgatta,
 hej de örült neki, jól égett pipája!

Anyukám meg kesernyés - nevetve ígyen szólt:

"Na, forr már az anyádpicsája!"

Édesanyám már az angyalokkal koccint. 
S mert mindig eszembe jut ez a nagyon kedves, találó megjegyzése, elillannak a rímek, bordal helyett édes, emlékezős gondolatok kívánkoznak tollam hegyére.