Főzős műsort néztem

Régebben szerettem nézni a Paprika Tv adásait. Aztán valahogy abbamaradt.
Ma délben megcsúszott ebéd, s míg a sütő dolgozott, addig bekapcsoltam a tv-t.
 Pár kattintás, és eljutottam a főzőcskézősig.  Celeb világban nem vagyok otthon, így csak az aktuális műsor végén lefutó nevekből sejtem, kik „alkottak”.
Kismama és társa juhtúrós puliszkát készített. 
Egy l sózott vízhez tettek fél kg kukoricadarát, ami, ahogy mondták, pár perc után besűrűsödik, és már kész is a puliszka.
Megjegyezném, én úgy tanultam az erdélyi háziasszonyoktól, hogy a puliszka főzése türelmet, kitartást igényel. Mert elég sokáig kell kevergetni a sós vízben rotyogó kukoricadarát, hogy igazán finom, puhára főtt legyen.
No, Kismama társa rövid idő után levette a tűzről, majd olajozott deszkán kinyújtotta.
 Kismama, kezében a linzer kiszúróval simogatta a kihűlt kinyújtott puliszkát. Most jött el az ő ideje, akarom mondani komoly munkája, mert a tepsi nagyságú nyújtott alapanyagból ki kellett szaggatnia két virágmintás, és egy holdacska mintás darabot. Nyilván nem többet, mert tette mindezt úgy, hogy egy pillanatig sem jutott eszébe a helykihasználás fontossága. Egyet kiszúrt a bal oldalon, másikat úgy közepe körül, a  holdacskát pedig a jobb széle felé közelítve.
Eszembe jutott, technika órán hányszor figyelmeztettem a gyerekeket, milyen fontos, hogy amit kivágunk, azok a minták nagyon közel legyenek egymáshoz, így sok felesleges darab nem esik le.
Kismama talán ilyenről még nem hallott.
No de, a munka közben időnként hol egyik, hol másik, hol pedig mindkét kezével felnyúlt  a hajához, s hátradobta az arcába lógó fürtöket. Huh! Majd esmét a puliszkához nyúlt.
Tehát, egy puliszka kivág, egy hajhoz nyúlás,  í tak dalse… 
Majd adott volna nekem anyukám, ha a hajamhoz piszkálódok, miközben a tésztával, vagy akár a puliszkával dolgozom!  Na jól van, nem én eszek mindebből.
Megy tovább a főzős műsor, most Lázár séf (őt ismerem) készül főzni, egy csinos nővel. Első mozzanat, hogy viccesen-ügyesen kibújtatja segítségét a „melles kötényből” ,(így neveztük anno) mert mégis csak szebb látvány , ha kilátszik a dekoltázs. Ami igaz, igaz! Elég a kötény alul (ha már kell egyáltalán)
Csinos nő haja is szép, hosszú, amely vállain lágyan omlik előre.  A főzésben segítés minden mozzanatánál hátra kell azt lebbenteni, hol egyik, hol másik oldalon.
Itt úgy gondoltam, nem is érdekel tovább, hogyan oktatja Lázár a csinos hölgyet a mixer használatáról, és az sem érdekel, mit készítenek.
Nagyanyám és anyukám főzéskor kontyba szigorított haja (sőt, olykor kis-kendővel hátrakötve) jutott eszembe. Nagy szégyen volt, ha az ételbe ne adj’ Isten, véletlenül belekerült egy hajszál! S nyúlkálni sem volt szabad sem hajhoz, sem máshoz, ha puszta kézzel érintettük a készítés közben az ételt.
Én így tanultam, és erre szeretném megtanítani kislány unokámat is.