2012. február 6., hétfő

Sic transit...



Némán üvölt a jéghideg éj,
elfáradt múltban
rekedtek hangjai.

Ösztönöm poros romokon lépdel
fénylő gyöngyeim bezsákolom,
s cipelem hátamon.

Ölelések emléke simogat
ad létezni erőt.

2009. 11. 28.

(Héttorony antológia 2010.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése