Némán üvölt a
jéghideg éj,
elfáradt múltban
rekedtek hangjai.
Ösztönöm poros romokon
lépdel
fénylő gyöngyeim bezsákolom,
s cipelem hátamon.
fénylő gyöngyeim bezsákolom,
s cipelem hátamon.
Ölelések emléke
simogat
ad létezni erőt.
2009. 11. 28.
(Héttorony antológia 2010.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése