Hajdanában, a bikkfagatyás világban született felénk ez a szólás-mondás.
Akkor
még a kicsi falvak egyetlen szórakozóhelye a kocsma volt. A kocsma,
ahol összejöttek a legények, akiknek a zsebében elengedhetetlenül ott
lapult a bugylibicska. Anélkül nem legény a legény, arra bárhol szükség
lehet. Kiváltképp a kocsmában!
Merthogy
addig nem is volt baj, míg csak a saját falubéliek szórakoztak ott! De
ha a másik településről is átjöttek a legények, bizony sokszor
előfordult a nézeteltérés, leginkább a falubeli leányok miatt. Ahogy
fogyott a bor, egyre erősebbek lettek a legények, és nőtt bennük az
indulat.
Ideje volt hát megmérni az erejüket.
Ilyenkor elkiáltotta magát az egyik legény:
- Hopp Homokmégy!
S
a homokmégyi legények köréje sereglettek, kezük a zsebben jó erősen
markolta a bicskát, szemük szúrósan nézett a másik sarokba.
Na, de a másik faluból való is elkiáltotta ám magát:
- Hopp Szakmár! - s már minden szakmári szaladt is egy kupacba.
- Hogy ezután mi történt, arról a régi kocsmárosok tudnának igazán mesélni, na meg a verekedés kárvallottjai.
Történt egyszer, hogy egy ilyen alkalommal, amikor már a vita éppen elmérgesedett két legény között, elkiáltotta magát az egyik:
- Hopp Szakmár!
A másik is elkurjantotta magát:
- Hopp! - és meglepődve szétnézett..
- Hopp egymagam!
Azóta, ha valaki egyedül kell, hogy valamit megcsináljon, nincs segítsége és éppen jó kedve van, elkiáltja magát:
- Hopp egymagam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése