Nekem itt az otthonom,
hol az utcákat rovom.
Próbáltam én elmenni,
de nem tudtam megtenni.
Itt éltek az eleim,
itt élnek szüleim.
Itt él a nagy családom,
itt a sok jó barátom.
Itt voltam én kisgyerek,
és öreg is itt leszek.
Itt ért el a szerelem,
ide való kedvesem.
Itt lehettem tanító,
sok gyereket okító.
Az elsők már anyukák,
szorgos, dolgos apukák.
Bánatom és örömöm
e városnak köszönöm.
Az életem itt lenni.
Szívem, lelkem keceli
/majd tíz éve írtam, most is így érzem../
Kecel, 2005.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése