Olvasgatok mindenfélét...

Ha van egy kis időm,olvasgatok mindenfélét, ami elém kerül. 
Cikkeket, és azok hozzászólásait...



Vannak másokat kioktatók, másokat leszólók, akik ettől magukat nyilván többnek érzik...

Olvasok megalázó helyzetekről, ahol az szégyelli magát, akinek éppen nem kellene.

Olvastam közmunkás biológia tanárról, akinek a kis irodista lányka szerint testhez álló munkát tudnak adni, mehet a parkba kertészkedni.

A vele dolgozó nők lenézik, leszólják, mi több, még panaszt is tesznek rá, mert beszélgetés közben néhány tévhitet próbált megmagyarázni nekik tanárunk. 
Mert hát a tanárember már csak olyan, hogy a vérében van a magyarázhatnék, a kapirgáló munkatársak ezt zaklatásnak vették. 
 Kiutálták maguk közül.


Erről eszembe jutott egy régi emlékem. 
Úgy jó harminc évvel ezelőtt  egyik pesti kórházban el kellett töltenem egy hetet . A szoba négy ágyas, abban három pesti nő, és a negyedikben én húztam meg magam falusi kívülállóként. Szobatársaim figyelemre sem méltattak. Nagyon öntudatosak voltak. 
Rejtvényt fejtettek, hárman együtt több-kevesebb sikerrel. Egy-egy megoldásnál igen csak  kevés volt a nagy egó, s nekem ki-kikívánkozott a helyes megoldás, de hallgattam.
 Amikor a DNS-t kellett volna teljes nevén beírni, csak kicsúszott a számon.
 Reakció: Nagyot nevettek, majd egyikük szinte fuldokolva a nevetéstől így:
"Na ne röhögtess, honnan a fenéből tudnád!"