Csendes ma az est.
Milyen
más volt ez a nap valaha, mikor még két fiunk izgalommal várta a
Mikulást! Mi Zemberrel ugyanolyan lázban voltunk. Lestük a pillanatot,talán picit lanyhul a figyelmük a srácoknak, s ki tudjuk lopni az elkészített csomagokat a teraszra.
Magam
előtt látom, ahogy kíváncsian ki-kinézegettek, aztán meglepetten észlelték, hogy
már itt járt a Mikulás, ahogy kipirult arcocskájuk ragyogott az örömtől,
ahogy sietős boldogan bontogatták az ajándékokat. Nevetéstől,
vidámságtól volt hangos a ház. Mi is boldogok voltunk.
Ezt a játékot még akkor is eljátszottuk,amikor már rég nem hitték, hogy van igazi Mikulás! Úgy tettek, mintha... és lesték, mi pedig mindig kiügyeskedtük az udvarra a csomagokat.
De jó is volt! Nekünk mára már csak az emlék maradt.
Most rajtuk a sor, ők játsszák gyermekeikkel ugyanazt a játékot.
Csendes ma az est.
Címkék
- Bemutatkozom (1)
- Csendhangok/könyvbemutató (3)
- Édesanyámra emlékezem (7)
- Emlékezés-szirmok (14)
- Én családom (16)
- Fakanál művészet (1)
- Főoldal (47)
- Gyermekversek (1)
- Haikuk (5)
- Keceli pillanatok (25)
- Képeim (1)
- Kerámiáim (1)
- Korkép (3)
- Könyv ajánló (1)
- Lélekversek (62)
- Napló (37)
- Naplójegyzet (7)
- Neked-veled (16)
- Noteszem-versek (1)
- Noteszemből (3)
- Őszi versek (11)
- PRÓZÁIM (1)
- Tavaszi (10)
- Természet (39)
- Töredékek (2)
- Ünnepekre (12)
2017. december 6., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése