2012. január 6., péntek

Parasztkesergő


Alig pirkadatkor
pacsirta hangjára
felébred a paraszt,
Indul a határba.
Nem lovas szekéren,
vízen és kenyéren,
mint tette az apja,
meg az öregapja.
Traktorát izzítja,
tárcsáját akasztja,
kacsoló-gép rendbe’,
irány a szőlőbe.
Ám ott csak feje fő,
hiába a sok tő,
megint nincs termése,
tavasz – fagy elvitte.
Hát, most sem lesz haszon,
s kiadás egy vagyon
olajra, permetre,
gépek részletére.
És az ő munkája?
Már nem is számolja!
Napcserzett az arca,
bánatránc takarja.
Megvívja a harcát
égi elemekkel,
eurós kvótával,
födi „istenekkel”.
Bízva a jövőbe’
sóhajt: majd jövőre
talán fagy kerüli,
Isten megsegíti!
mint egykor az apját,
őt is ez élteti.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése