Május/1

Május hónap a családi összejövetelek ideje. Születésnaposok négyen is vagyunk, és egy névnapos is ebben a hónapban ünnepel.

Elsején Mónika unokahúgomat köszöntöttük a Szelidi-tónál, bátyámék nyaralójában. 

Hatodikán Zolika kisunokám elsőáldozása adott okot a nagy családi összejövetelre.

8-án, születésnapomon a Vadkerti-tónál, kettesben ünnepeltünk Zemberrel. Már korán reggel megindultunk tó körüli sétánkra. Kényelmesen, meg-megállva cirka két és fél órát gyalogoltunk. Számítottunk sok szúnyogra, de csak időnként rohamoztak meg bennünket, többnyire békén hagytak.

Sima, szélmentes volt a tó vízfelülete, a nádas sem suhogott. Ami a csenden átszűrődött, az zene füleinknek. Madárfütty, békakuruttyolás, egy-egy nagyobb vad törtetése a tó náddal benőtt részén… nyugalom, béke. Ide nem hallatszik a világ zaja, az acsarkodók egymásnak feszülése, a hamis próféták kinyilatkoztatásai, itt a természet törvényei uralkodnak.

A nádasból itt-ott vadkacsa úszott ki a nyílt vízre, majd lebukott, és méterekkel odébb bukkant fel újra, nyilván már nem üres beggyel.  Máshol a kacsamama egész fészekalja családdal indult reggeli úszásra. Gémek szorgoskodtak, hattyúk halásztak.

Mi pedig élvezettel lestük meg mindezt a csodát, s amit lehetett, le is fotóztunk.
A kisházhoz visszatérve rácson megsütöttük a húst, krumplit, hagymát, és pótoltuk a sétán elégetett kalóriát.

9-én a Szelidi-tóhoz vártak bennünket bátyámék. Szokás szerint frissen sült hallal fogadtak, aztán összevágtuk a nyárra szükséges bogács alá való fát. Jóízű beszélgetés, gyönyörködés a suhogó nádassal benőtt tó partján, babgulyás…  szép nap volt ez is.

10-e piacos és családi nap, mint minden csütörtök.

11-én Vadkerti-tavi program. Laci fiamék felajánlkoztak fűnyírásra. Mi már korán átmentünk, és Zuram megtette az előkészületeket a szabadtéri hússütéshez.  Ehhez a malachusit már előző nap bepácoltam, az ő reszortja a készre sütés. Módja van ennek, már alaposan kitapasztalta. Lassan, kis tűz fölött, hosszú ideig süti, így lesz finom, szaftos, és puha, a bőre pedig ropogós. A fűnyírásért ez a fizetség, na meg madártej, amit itthonról már jól behűtve vittem.  Hát… nem maradtunk éhesek, az biztos!

12-én délelőtt itthon süteményeket sütöttem, majd  Zoli fiamék ebéd meghívásának tettünk eleget.
 

13-n, vasárnap pedig mi láttuk vendégül az egész családot a tónál, születésnapi apropóból.  Tizenhatan jöttünk össze, négyen sajnos nem lehettek jelen.
Halászlé, fokhagymás sült amur és saslik került az asztalokra.  Desszert diós torta, csoki torta és karamellás sütemény egy tepsivel. Mind én készítettem, s ahogy a fogyasztásból láttam, jól sikerültek.

Nagyon szeretem ezeket a családi összejöveteleket, s hálás vagyok jó sorsomnak, hogy mindezt megélhetem.

Képek a tó körül: