2014. január 23., csütörtök

"Virágosat álmodtam"




Régen vágyott álom borult rám az éjjel,
azóta sem tudok betelni a képpel…
Hazajöttél végre, verőfényes nyár volt.
Forrón perzselt a nap, déli heve lángolt,
kicsi kerted újra felpompázott, éledt,
millió kehelyben zümmögtek a méhek,
ablakod is rögvest tele lett virággal,
öreg házunk, mint rég, sok vidám baráttal.
Szememben könny úszott, boldogan szaladtam,
érzésem nem tudtam mondani szavakkal…
mosolyogtál hívón, én meg öleltelek,
mint megtalált anyját öleli a gyermek.

Tolvaj lett a hajnal, ellopta az álmom,
én édesanyámnak, illanó virágnak,
vidám kacagásnak hiányát dajkálom.


2014. jan. 23.




Ilyen virágos volt Édesanyánk kertje
 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép. A vers is, a fénykép és a rajta lévő rengeteg virág is! Igen, ilyenek voltak ők, a mi nagymamáink és édesanyáink...

    VálaszTörlés