Féltékenység

Nikolett az apukája
kezét fogja,
A kórházba igyekeznek
nagy szorongva.

Csuda dolog, mi ott történt
az anyuval!
Egyedül volt, és most jön egy
kisbabával.

Hát ez meg ki?- nézi Niki
az öcsikét.
Féltékenyen ráncigálja
anya kezét.

Két éves kis eszecskéje
fel nem fogja,
Hogy kerül az anyukához
az a pólya.

Még hogy pólya! De abban egy
kicsi baba.
És azt mondják, hamarosan
viszik haza.

Na de ilyet! Hát ez aztán
több a soknál.
Mindenki az idegenre
mosolyog rá.

Becézgetik, Zolikázzák
nagy boldogan.
És én?- mondja Niki szeme
csalódottan.

Rémültében elveszettnek
érzi magát,
Vádló arccal nézi anyát,
s a kis babát.