Szorongó félelem
szövi át életem.
Dobol a fülemen,
megül a szívemen.
Minden nap reszketek
Fiaim értetek.
Bár felnőtt létetek
napjait élitek,
és gyermekeiteket
ugyanúgy féltitek,
hiába! Nem múlik,
félelmem nem szűnik.
Utatok követem,
aggódva figyelem.
bajotok ne essen,
kérem az Istenem.
2007. 03. 26
Címkék
- Bemutatkozom (1)
- Csendhangok/könyvbemutató (3)
- Édesanyámra emlékezem (7)
- Emlékezés-szirmok (14)
- Én családom (16)
- Fakanál művészet (1)
- Főoldal (47)
- Gyermekversek (1)
- Haikuk (5)
- Keceli pillanatok (25)
- Képeim (1)
- Kerámiáim (1)
- Korkép (3)
- Könyv ajánló (1)
- Lélekversek (62)
- Napló (37)
- Naplójegyzet (7)
- Neked-veled (16)
- Noteszem-versek (1)
- Noteszemből (3)
- Őszi versek (11)
- PRÓZÁIM (1)
- Tavaszi (10)
- Természet (39)
- Töredékek (2)
- Ünnepekre (12)
2012. január 7., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése