A tegnap, bár hivatalosan a nevem napja, de mi már előre megünnepeltük, így szorgos-munkás napra sikeredett.
Zember leszedte a paradicsomot, már ami megérett.
Az idén nagy reményekkel vágtunk bele a paradicsom termesztésébe. Kitanultuk a netről a hogyanját, tavasszal sok-sok csalánt szedtünk, majd hatalmas bográcsban megfőztük permet-alaplének.
A legtöbb palántát magunk neveltük, gondosan megválogatva a fajtát. Jól is sikerült. Szépen növekedtek, a fa fajtájúaknak komoly támrendszert eszkábált Zember, nevetve emlegettük, hogy az idén létráról szedjük a paradicsomot.
Sajnos nem így sikerült, bár szép termés mutatkozott, mert az első virágzás jól bekötött, meg is érett. De valami bajság csak elkapta, hiába a gondos kezelés, permetezés, szinte megszáradnak a tövek.
Azért egy befőzésem már volt, a mostani szedés nagyobb mennyiség, és egy még várható, Talán negyven liter levet tudok készíteni.
Az sem elhanyagolható, hogy az első megért szem óta rengeteget megeszünk, csak úgy magában is... itt kínálja magát egy tálban az asztalon állandóan.
Én tegnap a zöldbabot szabadítottam meg hüvelyeitől, most szedtem először. Nem a fagyóba tettem, hanem befőztem, üvegekben vár a felhasználásig. Nagyon egyszerű, nagyon jó receptem van, ezt még fejből is tudom (ami nálam ritka :) .
3 kg összevágott zöldbab
3 l víz
2 kanál só
sós vízben főzöm 8-10 percig,
bele vagy egy kanál ecet (20 %-os), vagy mokkás kanálnyi citromsav
gázt lezárva belekeverek jó késhegynyi tartósítót ( szalicil v. nártiumbenzoát)
forrón üvegekbe töltöm, és szárazdunszt
Mindössze ennyi, és nagyon finom, ropogós marad, és nem terheli a fagyasztót.
Ma délelőtt sok elintézendő dolog miatt ment el fölöttem az idő. Gyógyszeríratás, konzultálás apukám állapotáról a doktornővel, sorállás a patikában, bolti bevásárlás, OTP-s ügyek.
Hú, már nagyon mehetnékem volt hazafelé, nem szeretem apukámat sokáig magára hagyni, kissé morcosan ki a Spárból, rohanás a kocsihoz. Beültem, akkor köszönt rám egy kedves ismerősöm.
Ám nem egyszerűen köszönt, de olyan kedvesen, mosolyogva közeledett, hogy automatikusan lehúztam a kocsi ablakát, és gondolkodás nélkül kiszóltam neki:
"Annyira szeretem, hogy mindig mosolyogsz!"
Erre ő: "Ugye? A napokban olvastam arról, hogy a világ jobbá lesz, ha mosolyogsz!"
Elszállt belőlem a feszültség, visszamosolyogtam szívből, és mosolyogva tettem meg az utat hazáig.
Milyen igaz, amit olvasott kedves ismerősöm, aki nem kis keresztet hordoz életében, és mégis mosolyt áraszt maga körül. Legszívesebben megöleltem volna.
Legközelebb meg is teszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése