..régen volt...
mikor a
fiatal lányka
rád bízta életét.
Hitt erős karodban,
mely védelmet ígért,
élet-szövetséget,
valami állandót,
ami nem ér véget
emberi szándékkal.
Így akartuk,
hittük.
s ha kellett,
egymás keresztjét is
vittük.
Volt selymes, pázsitos út,
volt tüske szúrta bánat,
s ha sóhaj hagyja el számat
értünk, családunkért,
ne vedd tőlem zokon,
az aggódó félelmet
soha meg nem szokom.
Sorsunk összefonódott,
ki tudja, melyikünk a másik,
és ha olykor az unalom ásít
fázós estéken,
begyújtjuk a kályhát,
egy tűznél melegszünk.
Vagyunk egymásnak,
mindig is leszünk.
2010. ápr. 6.
![]() |
Mi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése