Szombaton - most először - részt vettem a Könyvtár és Művelődési Ház által szervezett "Szilvarotyogtató" programon.
Hogy már kezdésre ott lehessek, ötkor keltem, megfőztem az ebédet Zembernek, és külön apukámnak is.
Nyolcra be is kerekeztem, és nagyon meglepődtem, mert hatalmas örömmel fogadtak!
Mit mondjak, jól esett, na!
Akkor már ott volt egy kislánykori ismerősöm is, felénk, a felvégben, a Róma utcában laktak, és lakik ma is. Együtt jártunk óvodába, aztán az általánosban valamelyik évben lemaradt. Szorgos, dolgos, és nagyon életvidám asszonyka, hiába gyötörte az élet, a jókedvét nem veszítette el.
 |
| Ágikával, utcabéli és óvodás társammal |
Szóval és énekkel tartott bennünket, nagyon élveztem! Minden szóról egy régi dal, egy régi történet jutott eszébe. Olyanokat mesélt óvodás korunkról, amire már nem is emlékszem, ő még a hosszú mondókát is elmondta, amivel valamikor ketten szerepeltünk a nagycsoportos évzárón. Én meg alig valamire emlékszem.
Mindezt mesélte, vagy éppen énekelte szilvadarálás, majd a kondérban keverés közben! Olykor mi többiek is rázendítettünk egy-egy szinte elfeledett régi nótára. Remek hangulat volt!
 | |||||
| itt, mintha nótaszóra kevernénk... |
Idősek Otthonának udvarán volt a rendezvény, és a jó időre az otthon lakói kijöttek, többüket megölelgettem. Egy időben sokat bejártunk Majával beszélgetni, egy-egy kézműves foglalkozást segítettünk vagy tartottunk. Szerettem, szerettek bennünket.
 |
| Ilonka néni az otthon egyik tagja felügyeli a keverésünket |
De tavaly már a Családsegítő Központban vállaltunk társadalmi munkát, ott gyerekeket korrepetáltunk. Ha beindul a tanév, az idén is megyünk! Jót tenni jó!
Egy képviselő asszony egyszer azt mondta nekem, induljak én is a választásokon képviselőnek, akkor majd tehetek én is valamit Kecelért, ne csak a siránkozzak. (Akkor írtam meg a "Keceli sirám" c. versem)
Én azt gondolom, lakóhelyünkért tenni nem csak a képviselői székben lehet!
Nagyon sokan tesznek azon kívül is, csak úgy ingyen, saját és mások örömére.
Erről jut eszembe, a képek láttán volt, aki azt hitte, ez egy kortes rendezvény volt, mert a fenti keverőtársam -Városi Anett- megméreti magát, ma már hivatalosan polgármester jelölt.
Hát kérem, volt nóta, volt viccelés, rengeteg nevetés, ölelkezés az idősebbekkel, de komolyan mondom, a választásokról egész nap közöttünk szó nem esett! Aki ott volt, tanúsíthatja!
Ezt a szép pöttyös kötényt és háromsarkos kiskendőt Bettikétől kaptam. Érdekessége, hogy Bettike még ált. iskolás korában Haszillóné Margitka kolléganőm irányításával, technika órán varrta. Milyen gondos, hogy ennyi év után is megvan neki.
Bettike a rendezvény főszervezője, motorja,a Műv. Ház igazgatónője, maga is kivette a részét a munkából.
 |
| Hozzáértő, idős nénik tesztelik a kész szilvalekvárt a főszervező, Widnerné Fenyvesi Bernadett nagy örömére |
Tegnap és ma fő program Kiskunhalas, fülészet és endokrinológia. Ezen is túl vagyok, a fülem tovább zúgja a magas c-t, a pajzsmirigy működésben sincs javulás, szerencsére romlás sem. Majdcsak elleszek ezekkel a bajokkal!
Mindkét nap délutánját savanyúság gyártással töltöttük Zemberrel. Tegnap 20 literes edény vegyes bedobálós készült, ma 20 literesbe káposztával töltött paprika került.
Az előbb a startlapon olvastam egy cikket, aminek a tartalma felháborított.
http://www.hir24.hu/sotet-oldal/2014/09/09/megalazas-mupenisz-es-nyilvanos-szex-ime-a-hazai-golyataborok/#sl
Nem is fűznék hozzá kommentet, csak annyit, beteg egy világ ez, ahol a gólyatáborokban ilyesmivel csicskáztatják fiainkat, lányainkat, unokáinkat a harminc körüli "egyetemisták".
Eszembe jutott egy történet:
A Szelidi tónál nyaralt egy család, nagyit is vitték magukkal a fiatalok. Akkortájt volt éppen a "Szelidi Napok" rendezvénysorozata, többek között neves együttesek koncertje a vízi színpadon. Erre rengeteg fiatal érkezett, és egész nap "alapoztak" a jó hangulat megteremtése érdekében. Estefelé már többen ruhában, fetrengve hűtötték magukat, és a bennük forrásnak indult cefrét. Dülöngéltek összekapaszkodva, hol a parton, hol a sekély vízben.
Nagymama nézi a kerítésen keresztül a díszes társaságot és ijedten szól oda a fiának:
- Te Feri, hogy kerül ide ez a rengeteg csavargó?
- Nem csavargók ezek mama, hanem egyetemisták!
- Egyetemisták??- hitetlenkedett nagyi- Jajj - jajj, az Istenért, akkor el ne engedjétek a kisunokámat egyetemre!
Hát így...
Persze tisztelet a kivételnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése