Balaton parton

Platánfák lombja közt

tör lelkem az égig.

Mellettem strand-vígság,

zaja vízbe csábít.

Elhúzódom mégis

csendes magányomba,

Schumann zenéjével

töprengek magamban.

Gyönyörű muzsika:

az egekbe szárnyal,

tele van reménnyel,

és tele van vággyal.

Ady verséből vett

ars poeticámat

- mit nem tört meg bennem

sohasem a bánat-

juttatja eszembe:

„..én nem leszek

a szürkék hegedőse”

Így hát a Nap felé

fordítom az arcom:

Megint meg kell vívnom

magammal a harcom!

2007.