2012. április 1., vasárnap

Koccints a parasztra


saját kép


Csillogó rozé az asztalon
hideg-párás pohárban
kelleti magát.
Szívesen látott vendég
élvezettel  szagolja
remek illatát,
kortyolva ízleli zamatát.
 Milyen fenséges - szól elismerően,
a gazda büszke:  saját termésem .
S feledi a nehéz munkás nyarat,
a sok izzadságot, forró napsugarat,
feledi tenyerén a sok vérző
hólyagot,
hogy egész évben rettegve várta a
holnapot.

Csillogó rozé az asztalon
hideg-párás pohárban
magát kelleti.
Ha iszod, koccints
a parasztra,
ki ezt gonddal, verejtékkel
megtermeli!

2 megjegyzés:

  1. Megörökítetted dolgos napjait..szépen csillogott versed soraiban a rozé...
    tetszett! Puszillak. Cs-Zs

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy itt jártál és még véleményt is írtál, kedves Zsanett!
    Én is puszillak

    VálaszTörlés