 |
| Borzika felvétele |
Üldögélek a parton,
nézem, ahogy
árad a víz...
Mindent sodor,
magával visz.
Az ártéri fák gyökereit
nyaldossa habosra
a parti fűz tövében,
odébb uszadékfákat
ringat ölében.
Ős elem,
nagy folyam!
Mint nyitott
könyv, olyan...
Messzi hegyek
lezúduló vizét,
friss tavaszi patakok
illatát meséli,
de hangos városok
belezúdított szennye
üdeségét feléli.
Olyan szürke,
olyan piszkos...
az ég színe
visszatükröződni benne
már nem tudna.
Csak a part menti
vendéglő nosztalgia-neve
„Kék Duna”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése