Hangos volt már az ég
a nyitnikék daltól,
nyíló hóvirágunk
féltettük a fagytól.
Arcunkat fürdettük
lágy tavaszi fényben,
kikelet illat szállt
simogató szélben.
Szívünket kitártuk
ébredő varázsnak,
hittünk a természet
újuló szavának.
De történt valami...
hirtelen változott,
lelkünket dermesztő
jéghideget hozott.
Nem dalol a madár,
északi szél zúg csak,
némán fájlalgatjuk
csendes magányunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése