Csodára várok

Bogárzó partján szárad a fű...
nádasban csak macska vadászik,                                                        
a tikkasztó csendben
vastagon megül a por a tájon,
minden reménytelennek látszik.
Játszi sikló helyett
száraz sirokkó bujkál
gyékény között,
meghajlásra kényszeríti
büszke buzogányát,
ki nem látja már a víztükörben
karcsú hasonmását,
helyette lázas seb feketéllik,
iszaptenger az.
Ontja bűzölgő melegét,
a nemrég még élő tetemeket bontja
vissza a természetnek.
Itt ideje van az enyészetnek.
Pacsirta éneke helyett
a magasban holló károg.

Kiégett avar ropog talpam alatt...
elnehezült léptekkel járok.
Száraz torokkal, hang nélkül
keserűen kiáltok:
"Uram! Hova lettek lepkék,
kis remény-virágok?"
Fáradt tekintetem égnek szegezem,
csodára várok....


2009. jún. 26.