Diófa árnyéka balzsam hevült testnek,
parázsdarabok már üszkösen hevernek,
flekken illatfelhő röppen játszi széllel,
madárfüttyös csend ül zizegő levéllel.
Haragoszöld lombot ostromol izzó nap,
nem törnek át rajta kíváncsi sugarak.
Duna felől messzebb tompán
morajlik,
egyre hangosabban érc-zenekar hallik...
villám-pálcájával karmester vezényel,
üstdobok lépnek be
morajló zenével,
égi harsonások válaszolnak arra,
vihar szimfónia,
komponálva
fúvós zenekarra.
Hozzád bújok szótlan,
fejem a válladon,
féktelen tobzódást
hunyt szemmel hallgatom.
Erős karod érzem,
kezemben a kezed,
félnék nagyon,
ha nem lennék veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése