déjà vu

Ruzsa Dániel felvétele

Minap kószáltam a réten

tarka kis virágok között,

lábam alatt dőlt selymes fű,

lelkembe béke költözött.

Mintha függöny ereszkedne,

pára lepte el a tájat,

s belefacsart a lelkembe...

láttam két kicsi lábat.

Bukdácsoló kisgyerek én,

futok visongva, nevetve,

virágtól - virágig csábít,

csalogat egy csalfa lepke.
Lábam alatt dől selyem fű,
esteledik, és a tájra,

mintha függöny ereszkedne,

szétterül a hűvös pára.

Hangot hallok, megfordulok,
kicsi ajtónk sarkig tárva,

édesanyám széttárt karja

sarkall most a szaladásra...

Álom ez már, elmúlt világ.

Nem hív, nem csal tarka lepke,

nyitott ajtó üresen áll,

anyám hangja messze, messze...