2014. június 29., vasárnap

déjà vu


Ruzsa Dániel felvétele



Minap kószáltam a réten
tarka kis virágok között,
lábam alatt dőlt selymes fű,
lelkembe béke költözött.
Mintha függöny ereszkedne,
pára lepte el a tájat,
s belefacsart a lelkembe...

láttam két kicsi lábat.

Bukdácsoló kisgyerek én,
futok visongva, nevetve,
virágtól - virágig csábít,
csalogat egy csalfa lepke.
Lábam alatt dől selyem fű,
esteledik, és a tájra,
mintha függöny ereszkedne,
szétterül a hűvös pára.
Hangot hallok, megfordulok,
kicsi ajtónk sarkig tárva,
édesanyám széttárt karja
sarkall most a szaladásra...

Álom ez már, elmúlt világ.
Nem hív, nem csal tarka lepke,
nyitott ajtó üresen áll,
anyám hangja messze, messze...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése