Kikeletre várva

Susogó lombok közt,

Duna-parti telken,

megnyugvást találok,

lecsendesül lelkem.

Éledő természet,

tavasz illatok,

sok bánatot hozó

tél után itt vagyok!

Bimbózó virágok,

zöldülő levelek,

akarom újuljak,

frissüljek veletek!

A komor tél után

hatalmas őserő

ösztönöz titeket:

újra kezdhető!

Tőletek tanulom,

sosincs minden veszve.

bár fáj még a szívem,

de vár kikeletre.

2008. márc. 18.