2014. október 27., hétfő

"Mert vétkesek közt..." / Naplójegyzet, okt.27. hétfő

Tudom, hogy nem lenne szabad, hogy nem helyes, amit most érzek.
Talán elmondani sem kellene...
Kicsit meghasonlottam az utóbbi időben. Egész eddigi életemben mást gondoltam emberekről, eseményekről, mint akik és amik most hangot kaptak,  és tanácstalan vagyok, vajon felül tud-e emelkedni hitem az elkeseredésemen.
Hitem az emberek egyenlőségében, jóságában...
Tanító vagyok, mert mint szoktam mondani, ez nem múlik el a nyugdíjba vonulással. A negyven év alatt nagyon sok kis tanítványom volt Kecelen, magyar is, cigány is, székely gyerek, székely cigány gyerek, délvidéki, és onnan cigánygyerek. ((bár nekem ők is magyarok)
Egyetlen tanítványom ( egyik nyáron vettünk át egy év anyagát) nem volt magyar gyerek. Kínából jöttek, itt élnek Kecelen.
Nekem mind gyerek volt! A palotából és a putriból jövő is.
Valamikor az én tanáraim azt tanították nekem, hogy az emberek azok EMBEREK, csupán abban különböznek, hogy vannak jó és rossz emberek. Én is ezt vallom, ezt szerettem volna továbbítani tanítványaimnak.
Faji, vallási és pártbéli hovatartozás szerinti megítélést minden idegszálammal elítélek.
Botrány van nálunk, nagy botrány, bár lassan eltakarja az elhallgatás jótékony homálya.
Én nem titkoltam választások előtt, hogy nem szavazok a polgármester úrra. Nem tudtam megbocsátani neki, hogy jó katona módjára végrehajtotta azt a párt utasítást, hogy einstandolni kell a médiát.

Elmondom, mit gondoltam volt tanítványomról, s annak ellenére, hogy kedveltem, miért is nem mellette döntöttem.
Tehetséges zenésznek, érzékeny művész embernek tartottam, aki nem való politikusnak, mert nem elég dörzsölt, nem elég "minden hájjal megkent", s nem elég vastag a bőr azon a bizonyos helyen. Jobban örültem volna, ha zenészként lehetek büszke rá... ez az igazság.
Megválasztották, nem nagy többséggel, de mégis.
Azt gondolom, ezt el kell fogadni, bár nem rohantam elsők közt gratulálni, mint tették azok, akik egyébként ellene voltak nem csak a szavazások idején, de az utóbbi években is kendőzetlen módon kinyilvánították nem éppen kedvező véleményüket róla. Gondoltam, talán okul abból, hogy régi csapatából nem kérnek a keceliek, s ezen elgondolkodik, talán rájön, hogy nem mindig járt a helyes úton.

Ám de jött a "derült égből villámcsapás" egy két évvel ezelőtti hangfelvétel képében.
Amikor Zemberrel elolvastuk az első cikket, ami meglengette a hírt, és ami részleteket közölt írásban ebből a felvételből, mindketten azon a véleményen voltunk:
 "Na ez már sok! Ilyet nem szabad tenni, így besározni egy embert csak azért, mert ő győzött! Ezt ő NEM MONDHATTA, ő így NEM BESZÉL, így NEM GONDOLKODHAT!
Mi nem ilyennek ismerjük. S különben is, ha ez nem rágalom lenne, akkor a hangfelvétel is felkerülne az internetre!

De felkerült.
Első meghallgatás reakciója a hitetlenkedés, a másodikba már szinte belebetegedtem.
Csalódottságom mérhetetlen.
A keceliek véleménye megoszlik. Vannak, akiknek most lett igazán hiteles a polgármester, aki ugyan első ijedtségében megígérte, de nem mondott le a mai napig. Buzdítják is maradásra névvel és álnévvel egyaránt a Facebookon, s gondolom a valóságban is.
Szerintük el csak az ítélhető, aki mindezt közreadta, ő a mocskos áruló, aki ezzel a tettével egész Kecelt besározta, rossz hírét keltette.
Vannak, akik elhatárolódnak az ilyen emberi megnyilvánulástól, s halovány hangot is adnak ennek, az egyre hangosabb előbbiek között.

Vannak, akik mélységesen elítélik a felvett beszélgetés tartalmát, a szélsőséges megnyilvánulást, a mosdatlan, minősíthetetlen stílust, de hallgatnak, esetleg baráti körben mondanak véleményt. Mert sosem lehet tudni... mert félnek, s ezt most már meg is értem. Aki ilyenre képes, az ....

Láttam, indított a Facebook-on valaki egy oldalt, "Keceli időközi választás 2014" megnevezéssel.
Azon túl, hogy elsietett ez, hiszen van Kecelnek polgármestere, és valószínű, nem áll szándékában lemondani, más baj is van az oldallal.
Valaki név nélkül indította,  személyére vonatkozó kérdésekre sem vállalja nevét, nem vállalja fel saját véleményét.
De nyilván azt várja a keceliektől, hogy ők azért menjenek oda, mondjanak hiteles névvel véleményt. 
Nem furcsa ez? Add a véleményed, add a neved, de én a háttérben maradok? 

Én már fentebb kifejtettem a saját véleményem. Nevem van hozzá, vállalom ezt.
Ha nem lennék elég hiteles, segítségül hívok két nagyszerű embert, kérlek, gondolkozzatok el ezeken az idézeteken:
Egyiket Ugronné Marika oldalán találtam, s örültem, hogy bár sok mindenben nem értünk egyet, ebben igen!
Böjte Csaba gondolatait idézte, s idézem én is:

"A büntetés nélkül társait elítélő, megszóló, kigúnyoló ember, a társadalmunk ebolája, mely biztosan szétrágja, megöli közösségeinket, ha nem védekezünk ellene! Régebb azt mondták, hogy egy tisztességes polgár, egy úriember, nem beszélve keresztényről, nem engedhet meg magának bármilyen stílust, mert aki nem tud vigyázni a modorára, az nem való tisztességes emberek közösségébe, azzal nem ülünk le egy asztalhoz!
Jó lenne megtanulni ezt őseinktől!
Szeretettel, Csaba t."
S amiért mindezt leírtam ezzel a Babits idézettel támasztom alá. Kérlek, kik olvassátok, ezen kicsit gondolkozzatok el!

" mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:"
/Jónás könyve/

3 megjegyzés:

  1. Kedves Ica!

    Az érzésed: helyes, emberséges
    A közzététel: aktuális a történtek miatt.

    Sajnos valahonnan az ösztövilágunkba/n került/maradt a gyülölködés, a másság kirekesztése.
    Mindez történik ma, kétezer éves kereszténységün után/ellenére.

    Kedves Tanító Néni!

    Amit tettél, helyesen tetted! Csak lenne végre foganatja!

    VálaszTörlés
  2. Drága Ica! A híreket hallva, olvasva oly sokszor gondoltam Rád! Vajon, mekkora és milyen hatással van őszinte, egyenes természetedre ez a botrány? Na, most megtudtam. Éppen így gondoltam.
    Ölellek szeretettel:
    Gabi

    VálaszTörlés
  3. Tudod, hogy mindenben egyetértek veled Icukám!. Ám egy ideje nem látsz az elvtelen civakodók között. Nem akarok meggyőzni senkit, de már a saját véleményem sem írom arra a bizonyos oldalra. Szégyen, nem szégyen meghasonlottam, csalódtam. Azok az emberek okoztak csalódást, akik elvtelenül, esetleg név nélkül, meg sem győződve igazukról vádolnak, becsmérelnek, beletaposnak embertársaik becsületébe.Egyre hangosabb kiabálással fedik el megalapozatlan állításaikat.Nem tagadom, elborzaszt az a tendencia, mely, nem is tudom hova vezet. Amikor nem az, az igazi vétkes, aki bűnt követett el, hanem az aki napvilágra hozta. Régebben nem politizáltam. Mindig mondtam, nem az én világom! Most, amikor hozzád hasonló érzésekkel néztem városunk hanyatlását, akkor bekapcsolódtam a változást akarók táborába. Kár volt! A mai politika valóban nem az én világom.

    VálaszTörlés