2012. március 10., szombat

Kikeletre várva



Susogó lombok közt,
Duna-parti telken,
megnyugvást találok,
lecsendesül lelkem.

Éledő természet,
tavasz illatok,
sok bánatot hozó
tél után itt vagyok!

Bimbózó virágok,
zöldülő levelek,
akarom újuljak,
frissüljek veletek!

A komor tél után
hatalmas őserő
ösztönöz titeket:
újra kezdhető!

Tőletek tanulom,
sosincs minden veszve.
bár fáj még a szívem,
de vár kikeletre.

2008. márc. 18.

4 megjegyzés: