2014. szeptember 5., péntek

Péntek / szept. 5.

Ma reggel korán keltünk! Zember ugyanis Soltvadkertre utazott, beszerzés céljából. Ott ma piaci nap van, hátha talál szép savanyúságnak valókat.

A busz már negyed hétkor indult, s hogy ne kelljen gyalogolnia, kivittem kocsival.
A sok eső kibánt a kertekkel, tönkre mentek a növények. Ritka már a szép paprika, uborka, s zöld paradicsom sem maradt vissza az érésből. Zöld dinnyét is szoktunk savanyítani, de azt még nem kapott.
Hát ezért utazgat a piacokra.
Ma sem sok szerencsével járt, kevés almapaprikát és ugyancsak kevés zöld paradicsomot hozott.
Amíg ő vidéken piacolt, én az unokahúgommal beautóztam a Könyvtárba, most nem olvasnivalóért, hanem, mert valakik minőségi turkát hirdettek Kecel-szerte szórólapon.
Turka az volt, bár minőséginek nem nevezném.  Üres kézzel nem lett volna illendő eljönni, sok munkával találtunk két pólót, Zembernek jó lesz munkára, Ildikó is elhozott három darabot.
Olcsó volt, na, kétszáz Ft darabja.
Ha már shoping, bementünk a Spárba is, jól bevásároltunk a húginak. Többek között két liter tejet is vásárolt. Mondom neki, mi házi tejet iszunk. Erre ő, hogy jaj, azt meg sem bírná inni, a hideg is kirázza tőle. Még ilyet!
Valahol azt olvastam, hogy a tej nem ital, hanem étel. Háát, hogy a dobozos tej étel-e, azt nem tudom, de amit az idős házaspár hord nekünk, hetente tíz-tizenkét litert, az biztos, hogy étel!
Apukám élelmezésében is nélkülözhetetlen. Hígabb tejbegrízt főzök belőle, azt ízesítem gyümölcsökkel, így változatos ízeket produkálok, amit ő szívesen fogyaszt reggel, este. Nyelési problémái vannak szegénykémnek, a hígabb étel jobban lecsúszik.
A többi tej felhasználása igen változatos a konyhámban. Ezzel iszom a kávét, sütök süteményt, és ha úgy látom, nem fogy el a forralt tej, akkor a következő szállításnál jó részét felöntöm túrónak. Mióta azt is olvastam, hogy a savó milyen sok jó anyagot tartalmaz, és nem szabad kiönteni, azóta az is rendszeresen található a hűtőben.

Hazafelé fölvettük a buszmegállónál Zembert, aki kevés szerzeményét szorongatta. Húgit házhoz szállítottuk, majd tettünk még egy kört a Fejes boltba. Macskák kaptak szép disznómájat, az volt a legolcsóbb nekik való.
Csakhogy olyan szép, guszta volt a máj, hogy jó pár szeletet megmentettem magunknak ebédre.
 Kirántottam, pároltam hozzá mindenféle zöldséget az egészség kedvéért, és isteni ebéd került asztalunkra.

Sajnos már hull a diófáról a levél, egész délután gereblyéztem, söprögettem az ősz csalhatatlan,
kézzel, (azaz seprővel) fogható jelét. Már nem csak a mi kukánk, de apukámé is telik.
Az övé ritkán kerül ki szerdánként az utcára, mert mi szemete képződhet egy kilencvenegy éves egyedülállónak...
De a negyedéves díjat éppúgy fizetjük, mintha tömött kukák tartalmát szállítanák el hetente. Igazából sokszor havonta sem. Majd most őszidőn megtömjük azt is, nézelődjön szerdánként a Rákóczi utcán!

Estefelé kedvem volt néhány fotót készíteni a kertben. Mindig elkápráztatnak a virágok, hogy lehetnek ennyire mértani pontossággal megtervezettek! Csodálatosak!

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése