2014. szeptember 1., hétfő

kedd / aug. 26.

Nagyon szép nap volt, Kovács Anna jóvoltából, kirándultunk egy busznyi vidám csapattal, olyan korunk - béliekkel.
Úti-célunk Győr, Pannonhalma.
Korán kellett kelni, mert háromnegyed hatkor indult a buszunk, s bár mindent elrendeztem előző este, mégis majdnem megcsúsztunk az idővel. Zember már akkorra kezdett kissé ideges lenni, mikor végre bevágtam magam a kocsiba! Szerencsére nem felejtődött  semmi otthon, ez ritkaságszámba megy nálunk.

(Mikor Balatonra indultunk nyaralni, háromszor kellett visszaautózni a Puskin utcába, mire azt mondhattuk, hogy talán minden fontos nálunk van)

Háromnegyedre bár ott voltunk a megbeszélt helyen, de már mindenki fönn ült a hatalmas buszon, nekünk csak a leghátsó ötös ülésen maradt hely! "Hejj!" - sóhajtottam, mert tudtam, ez miattam van, s sandán pislantottam Zemberre, mennyire nemtetszős neki ez a helyzet.
Ám még fel sem ocsúdtunk ott leghátul a busz mélyén, kiderült, nem mi vagyunk az utolsók, Borbényi Lajos és Klári is most futottak be. Persze ők is csak mellettünk tudtak letelepedni. Öt helyből négy elkelt, s mint kiderült, az ötödiknek is van gazdája, Klári húgára vártunk egy kicsit.
Zember és Lajos közé kissé szűken, de Ibolya is befért. Egész jó társaság a beszélgetésre, lélegeztem föl megkönnyebbülve. Körülöttünk is kedves ismerősök, Győrig szinte elszaladt az idő!
Győr!
Én csak átutazóban voltam ott eddig, szinte semmit nem láttam a városból. Milyen jó, hogy ide is eljutottam!
Anna barátnőm - nagyon okosan - idegenvezetőt is fogadott. Kis derültség futott át a csoporton, mikor bemutatkozott, a neve Tóth László.
Naná, hogy ilyen névvel csak remek idegenvezető lehet!- előlegeztük meg a bizalmat.
Kissé csöpögött az eső a városnéző körutunk elején, de ez nem szegte kedvünket. S amit láttunk az maga volt a csoda! Győr fantasztikusan szép város, telis-de-teli felbecsülhetetlen értékekkel.
Talán Szedresné Margitka jegyzeteit el kellett volna kérnem, akkor bővebben tudnék írni a látottakról, mert én csak tátottam a számat és kattogtattam a fényképezőgépemet. Kis időre szerencsém volt Majámnak átadni a gépet, ő ugyanis otthon felejtette a sajátját, így az enyémen kapta lencsevégre az éppen aktuális, arra érdemeseket. Addig az ideig csak a látnivalóknak adtam át magam.
Végre saját szememmel nézhettem meg Szent László hermáját, le is fotózhattam. Nekem ez nagy élmény!


A képek, amiket készítettem, magukért beszélnek, mindenesetre, mintha nem is Magyarországon lennénk, olyan érzésünk volt! A napi bejegyzésem végére tettem a linket, ahol megnézhetők a képek.

Győrből aztán Pannonhalmára vettük az irányt. Utunk egyik célja az apátság megismerése.
Az apátság területén elég sokat gyalogoltunk, és büszkék voltunk magunkra, milyen jól bírták lábaink a nem kis igénybevételt.
Itt is volt idegenvezetőnk, igaz, kevésbé lelkes, mint a győri, de tőle is sok értékes dolgot tudtunk meg, és láttunk. Nekem újdonság volt, hogy Habsburg Ottó szíve itt nyugszik.



 A másik, amiért ezt az útirányt választottuk, Csengődy József, bencés szerzetes, egykori tanárunk sírjának meglátogatása. Többünknek osztályfőnöke,még többünknek magyar tanára volt ő Kecelen a mi fiatal korunkban.
Itt van az ideje, hogy végre lerójuk kegyeletünket szeretett egykori tanárunk sírhalmánál.
Aktualitása, hogy hamarosan megejtjük az ötvenedik (általános iskolai) évfolyam találkozót.




folyt.

Csengődy tanár bácsi volt tanítványai

Mi öten hamarosan az 50. évfolyam-találkozóra készülünk


A képek itt nézhetők meg: http://csendhangok.gportal.hu/gindex.php?pg=34498285&gid=2938366 

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm Icuskám, hogy a te szemszögedből is láthattam mindazt, mit saját szemmel is láttam! :) Külön köszi a gépért., amit használatba adtál! :)

    VálaszTörlés