2014. augusztus 14., csütörtök

Csütörtök / aug. 14.

Végre, spejz-takarítós napom van!
Erre ki kell várni a megfelelő hangulatot, nem lehet ezt csak úgy ukmukfukk, gondolok egyet és megcsinálom!
Már reggel úgy kell ébredni, és valami legyőzhetetlen késztetést érezni rá, másképp nem megy.
Valami kis előzménye volt ennek a hangulatnak, mert pár napja Zember berakott a kazánházba egy plusz polcot, hátha enyhítene a zsúfoltságon, ami ott leledzik. Spejzként, vagy kiskamraként funkcionál ugyanis, mióta nem használjuk sem a vegyes tüzelésű, sem a gázkazánt, ami így csak foglalja a helyet a sok mittoménmitől. Mert kitehetnénk az ajtóra kívülről  a "Megtelt" táblát" nyugodtan.
Na most, ha már van új polcozat is, meg kedv is, hát nekiláttam. Így legalább fellelem rejtett kincseimet, amik több éve eltett befőttek, szörpök, savanyúságok, paradicsomlevek. és lekvárok.
Meg is állapítottam, milyen jó, hogy többszöri unszolásomra sem hozott Zember a piacról sárgabarackot, hogy lekvárt főzzek, mert igen szép készletem van még belőle erre a télre!
Meggyesünk már pár éve nincs, de meggybefőttek és dzsemek még felidézik a régi, szép időket, amikor még ötvenhat fáról kellett szedni a finom, édes meggyet.
Bár nem sok örömünk volt benne, mert akkor sem kellett a kutyának sem, pont, mint az idén. Több volt a ráfordított költség, mint a bevétel. S mivel olyan olcsón vásárolták fel, hát nem sajnáltam feldolgozni dzsemnek, befőttnek, szörpnek. Ezekből még találtam megbújva a polcokon, szerencsére mind, mind egészséges!
Az új pocozatot felöltöztettem, vettem békebeli polcdíszítő csíkokat a szélükre, igazán tetszetősek.
Ide kerültek először is a rejtett kincsek, majd az idei befőzések eredményei.
A régi polcokat szép sorjában letakarítottam, kiürülésük sorrendjében, és szintén új ruhába öltöztettem őket.
Itt lett helyük a tartalék liszteknek, cukroknak, tésztáknak..és egyéb, más konyhára szükséges dolgoknak. Kicsit gyűjtögető típusok vagyunk, legyen mindenből elég.
A felszabadult helyekre a főzőfülkém melletti spejzból, ami szintén kiérdemelné a "Megtelt" táblát" a ritkán használandó edényekből válogattam,  így egy kicsit az is levegősebb lett. Ez a spejz edényekkel van dugig, selejteznem kellene már, de nem visz rá a lélek. A sokféle serpenyő mind kell, mert mindegyikben más-mást szeretek sütni.  Sorakoznak ott teflonos, krómozott és kerámiabevonatúak, régiek és újak.
Én rájöttem, hogy az agyonhasznált teflonbevonatúban finomabbra sül a hal, a krómozott, magasabb oldalúban a rántott csirke puhábbra készül,  az ütött-kopott kétfülű teflonos éppen megfelelő méretű egy kétszemélyes tojásrántottának, egy hosszú nyelű serpenyőben a palacsinta készül, a kerámia bevonatúba alig kell olaj a bundás-kenyérhez, a menyemtől legutóbb kapott hatalmas krómozott serpenyőben isteni párolt zöldség készül... hát egyiket sem selejtezhetem ki!
És akkor még hol vannak a különböző méretű lábasok, fazekak, födők, teafőzők és tepsik....
Hát csoda, hogy zsúfoltság van?
Már ebédidő közelgett, ideje megmelegíteni a Toldi Miklós lovának is szegényes lenne ebédünket, ami nem más, mint káposztaleves, de nem akármilyen ám! Abban minden van, mármint ami a zöldségeket illeti. A káposztán kívül zöldség, sárgarépa, zeller, lestyán és zöldség-zöld, zöldbab, karalábé, gomba, hagyma, paradicsom, zöldpaprika. De egy csepp zsiradék, egy szem tészta sincs benne, mert mi most ezzel próbálunk fogyózni. Sűrűre főzött, így jól lehet lakni vele. Alig kalória, csak nem szabad utána mást enni.
Ez fontos szabály, amit persze ma is megszegtem. Én nagyon, Zuram kicsit.
Történt ugyanis, hogy a spejzban az edények között alattomosan megbújt egy szál szárazkolbász!
"No, nézd már!"-mondoma Zuramnak, ajándékot kaptam az ügyességemért!
Hát persze, hogy a leves után meg kellett kóstolni, biztosan jó-e. Olyan gyönyörű piros a színe, olyan frenetikus az illata, ki bírná kiállni, hogy ne csipegessen belőle, ha mégoly keményre száradt is!
Gyerekkorom íze! Dávid papánál nyáron már kisujjnyi keskenyre száradt a télen levágott disznó kolbásza, és ha jók voltunk bátyámmal, kaphattunk belőle kis darabkákat. Kicsöpögött annak már addigra a lelke is a melegben, a fogainkat próbára tette, de olyan finomat! Nem adtuk volna akármilyen csokiért oda, pedig az is ritkaság volt mifelénk!
A spejzban talált kolbász-szálacska, nagyon hasonlít erre. Elő egy szelet kenyeret, hozzá az amúgy is asztalon lévő paradicsom, ...és kóstolgattam.  Zuram levágott kis darabot belőle, ő sem maradjon ki a kóstolásból, de ő kenyér nélkül, hát mégis csak fogyózás van! Nekem észrevétlenül elfogyott a nagy szelet kenyerem, másik is kellett, és többször is megnéztem a késsel, tényleg olyan kemény-e.. szelegettem belőle.
Az utolsó öt cm azért megmaradt, már csak a tisztesség kedvéért is, ne mondhassa rám senki, hogy képes vagyok  egy szál szárazkolbászt elnasizni.
Most mérges vagyok magamra, egyrészt, mert megint nem voltam mértékletes, másrészt pedig elment a kedvem a további spejztakarítástól!
Bár, ha  tudnám, hogy  találnék másik szál kolbászt.....  !  :)




2 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni más takarítását. Döntöttem! Nem takarítom az éléskamrám, mert nincs benne kolbász. Kössz a tippet.
    Mosolyogva gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm, én azért megnézném, remek helyeket tud ám a kolbász, ha el akar bújni! :)
    Ölellek. Ica

    VálaszTörlés