2014. augusztus 10., vasárnap

Vasárnap / aug. 10.


Ha reggel, akkor Spar! Már csak a jégkrém mián is, igazából kíváncsiak vagyunk, a meghirdetett akciós ugyan ma kapható lesz-e.
Most Zember próbált szerencsét, de hiába is próbált, mert ma sem volt kapható. Jó kis akció ez, az árcédula alatt harmadik napja nincs áru, pedig az újságban meghirdették.
Most itt állunk jégkrémtelenül, kétségbeesetten. Na jó, azért vigasztalódunk, mert a dinnye viszont hatalmas, amit a piacról hozott.  Óriási kopasz barackot is vásárolt, ami inkább a szemnek, mint az ízlelőbimbóknak, mert kissé fanyar, azt hiszem, a hagyományos őszibarackkal jobban jártunk volna.

Ma Kalocsára vagyunk hivatalosak bátyámékhoz, halászlére! A húsz kg-os ponty egy része kerül a főzőedénybe, - amit a Tisza-tóból fogott ki a múlt héten - és Tónit ismerve, igen finom ebédet készít belőle!

Már dörgött Kalocsa felé, amikor elindultunk itthonról. Úgy Halom tájékán aztán hatalmas esőbe futottunk bele, és ez egész Kalocsáig tartott. A Lidl-be és Tesco-ba is beszaladtunk, a szó szoros értelmében, mert esernyőnk nem lévén zuhogott a nyakunkba a meleg égi áldás. Tényleg meleg volt, a levegő is fojtóan párás, egyáltalán nem fáztunk, sőt kellemes volt.

Kissé ázott ürgeként csengettünk fel a harmadikra, szerencsére gyorsan kaptunk benyitási lehetőséget. Innen már csak a halászlé illat nyomába kellett erednünk, mert belengte az egész lépcsőházat.
Margókát felköszöntöttük születésnapján, nem mondom, hanyadikon, de azt elárulom, hogy innentől kezdve ingyen utazik! hehe
Mónikáék is hamarosan megérkeztek, és asztalra került végre a zsákmány. Hát nem mondom, van bizodalma Bratyómnak az étvágyunkhoz, mert akkora lábas halászlét főzött, amit csak Lackó, a férfiak közt legfiatalabb bírt az asztalra emelni. Ezt megmutatom!



Naná, hogy tésztával ettük,  igazi halászlé tésztával, bajai módra!
Ettük, csak ettük, még mindig ettük! Dugig laktunk vele, nagyon finomra sikerült.
Csakhogy Margó rántott ki márnát, azt sem lehetett kihagyni, már hogy lehetett volna! Azt csak úgy szép lassan elnassoltuk, folyamatosan, kitartóan és sokáig! Kicsit szűk lett a szoknyám dereka :)
Asztalra került még a desszert is, elfelejtettem, milyen szelet a neve, de az a lényeg, hogy abból sem volt elég egy szelet. Most meg szidom magam, megint a torkosság bűnébe estem, édes Istenem!
De hát a bűnökből már csak ez jut nekem, majdcsak megbocsátást nyer :)

Most már itthon pilledünk. Kellene futni vagy legalább gyalogolni, esetleg biciklizni valamennyit.
Kellene, ha nem lennénk annyira jóllakva. Gondolom, még sem lenne egészséges, teli hassal megerőltetni magunkat! Vagy mégis?

Elfelejtettem elmondani, hogy hazafelé beevett a fene, azaz a kíváncsiság bennünket  a kalocsai Sparba, megnézni, hogy ott ugyan kapható-e a Kecelen napok óta nemlévő jégkrém. Naná, hogy kapható, s mivel okos embernek télen-nyáron van esze (ezt Zember szokta mondani) előre  felkészültünk erre az eshetőségre. Vittünk ugyanis magunkkal hűtőtáskát, ha netán...mégis. (Ez is a Zember ötlete volt)  Milyen okosan !!!
A jégkrém ugyanis ott mosolygott az árcédula alatt, alig hittünk a szemünknek! Naná, hogy jól bevásároltunk.
Van itt akciós, kérem szépen, kapható is, csak az elosztás nem igazságos. De ezt megszokhattuk már az élet más területén is, mert mindig az elosztással van a baj.
Kinek több, kinek kevesebb....
Sajnos tény, hogy a többségnek kevesebb :(



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése