Szombat / aug. 24.

Édesapám ma nagyon együttműködő volt fürdetésnél, borotválásnál.
Érdekes, hogy ha szükség van rá, mi mindent megtanul az emberlánya!
Végre kitapasztaltam, melyik borotva az, amivel simára tudom varázsolni apukám arcát, gyakorlatot is szereztem már a borotválásban. Eleinte habos és vizes volt minden körülöttünk, ma már rutinból megy.
A múlt héten kaptam egy fürdető krémet, azt mondta a doktornő, hogy az idős bőr már nem viseli jól a kozmetikai készítményeket, ez irritálja apukámat. Most ezzel fürödtünk, bár a krém mindent akart, csak oldódni nem, a meleg víz felszínén kis fehér darabkák úszkáltak. Ahogy tudtam, próbáltam szétnyomogatni kézzel, szivaccsal. Remélem, a hatás a várható lesz. Ugyancsak patikai készítmény a testápoló, aminek semmi illata, de nagyon jól felszívódik az idős bőrön, ezzel kapcsolatos tapasztalatom igen pozitív.
Fürdés után megszeretgettem, megpuszilgattam, és úgy elaludt, mint egy kisgyerek.
Amúgy is, már sok mindenben úgy vagyunk, ahogy anyukám ápolásakor írtam:
" Én vagyok az anya, és én vagyok a gyermek"
Hálát adok Istennek, hogy lehetőségem van, és módomban állt és áll visszaadni mindazt a gondoskodást, szeretetet, amit egész életemben kaptam szüleimtől.
Most édesapám felé fordul minden figyelmem. Köszönetül még a morgolódását is elfogadom, hát még a mosolyát!!