Szombat / aug. 16.

A napokban nagyon sok teendőm volt, mert vendégségre készültem.
 Ilona névnapon nálunk, mióta eszem tudom, mindig nagy családi összejövetel volt, hiszen édesanyánk is, én is Ilonák vagyunk. Ilyenkor a házunk megtelt az összehívott családdal, keresztkomákkal.
Egészen kislány koromban Gangel keresztanyámék, később Gubik keresztanyámék jártak hozzánk. De erre majd 18-án szeretnék emlékezni.
Én ezt a családi hagyományt viszem tovább, most a mi udvarunk telik meg vendégekkel. Nyár lévén ugyanis a diófa alatti kiülő tökéletes hely egy jóízű estebédnek, egy még jobb ízű beszélgetésnek.
Erre készülve voltam én nagyon elfoglalt, szakácsnői mivoltomban. Bár már egyszerűsödött a vendégváró lakoma, ám így is megadja a munkát.
Azelőtt ebédre vártam mindenkit, erre készülve kiélhettem főzési, sütési szenvedélyemet, ami után nem csak a konyha hevert romokban, de én is, az ünnepelt.  Egyszer majd erre is rátérek.
Mostanában módosítottunk, már nem ebédre, hanem kora délutánra hívjuk a családot, kerti parti, vagy , ha előkelő akarok lenni, garden party címszó alatt. Ilyenkorra hűvösebb van kissé, és részemről kevesebb előkészületet igényel. Azért így is volt mit trappolnom, de ki nem hagynám semmiért!
Zuram szerint ilyenkor teljesen felvillanyozódva cikázok a lakásban, hogy végre süthetek, főzhetek kedvemre! ..és tényleg.
Vendégeink a két fiam, Laci és Zoli családja, valamint bátyám és kedvese Margó, bátyám lánya Mónika, annak családja. Az asztalt körbeülve így tizennégyen vagyunk, Toncsika hiányzik, ő anyukájával Németországban van.
Előkészületeim már pénteken megkezdődtek.
Megsütöttem a piskótákat. Egyikből pudingos-túrós szelet lesz, főleg Andi, és Zsuzsa menyem, meg Zoli kedvéért, akik a túróst csak édesen szeretik.. Ezt most sütöm először.
A másik, Lackó legnagyobb unokám kedvéért sült.

Lackó már ritka vendég a házunknál, mert a Nemzetvédelmi Egyetemen készül védeni a hazát, s ott kevesebb a szabad-felhasználású idő, mint más egyetemeken.
Érdekes, hogy az én családomban milyen gyakori volt az ún. egyenruhás foglalkozás vagy hivatás. Filus nagyapám valaha lovas-postás volt, (erről már csak elbeszélésekből tudok) apukám, nagybátyám vasutasokén egyenruhások, bátyám katonazenészként, Laci fiam rendőrként.
És Lackó úgy döntött, a katonai hivatást választja életcélnak, amire persze büszke vagyok, mint nagyi, de amitől ott belül borzasztóan féltem, szintén, mint nagyi.
Tavaly így nyáron, amikor már tudott volt, hogy felvették, tisztavatásra készülő fiatalokkal beszélgettek a rádióban. Csak úgy háttérrádióztam a diófa alatt főzés közben, így sikerült meghallgatnom. No, hát én végigsírtam azt a műsort úgy istenigazából, persze tehettem, éppen nem volt senki a közelemben. Ritkán sírok mások előtt, még Zember előtt is próbálom titkolni sírási hajlamaimat. Persze nem sikerül, de felét sem látja annak, amennyit sírok. Örömben, bánatban... De mi Filusok ilyenek vagyunk! (ennek leírásakor is folyik a könnyem :) )
Pár napra rá Lackó elszaladt hozzánk búcsúzkodni, indult a "nagy útra", s én persze, hogy vidáman fogadtam! Nevetve mesélte, képzeljem csak, a másik mama azt mondta, végigsírt egy műsort, amiben leendő tisztek beszéltek. Nagy lélegzet, és mosolyogtam vele ezen, s el nem árultam volna, hogy én is. (jó siratókórust alkotnánk)
Na, szóval Lackó kedvéért somlói galuska is lesz, ezt mindig készítek neki, és persze annyit, hogy mindenkinek jusson belőle. Ezért kétféle változat kell, mert a másik Lackó- Mónika unokahúgom párja- dióallergiás, lesz tehát anélkül is.
Sós ropogóst Zuram szerzi be, ráakadtam ugyanis Kiskunhalason egy boltra, ahol különlegesen finom, könnyű és ropogós stanglikat árulnak, így megszegve a hagyományt, hogy mindent én készítek, ott vásárolja meg, úgy is van útja arra.
Túrós burekkal lepem meg a sós-túrós kedvelőket, de azt már ma délelőtt dugtam sütőbe, hogy friss legyen.
Pénteki munka volt még a húsok beszerzése, és más bevásárlás, ez Zuram feladta volt. Enyém az előkészítésük, bepácolásuk. Parázson sülnek, a sütés Laci fiam reszortja lesz.

Bátyámtól kapott, nagy busát meg kell pucolni, ezt Zuram csinálja a hátsó kerti diófa alatt, olyan szintre, hogy pikkely nélküli, tiszta állapotban várton engem. Bontani, feldarabolni, ízesíteni az én munkám. Ezt most fejtől-farokig kirántom, így jócskán többletmunkát ad a nagyon sűrű beirdalás, feldarabolás előtt.

Sózás, és be a hűtőbe.

Tarja szintén bepácolva kerül be a hűtőbe, a csirke felső combot kicsontozom, bőrét bevagdosom,  majd az is  pácba kerül, s remélem én nem leszek pácba, mikor eszik mindezt, vagyis fontos, hogy a pác jól ízesítsen.
Én magam készítem a pácot, nem használok boltit. Valamikor erdélyi barátainktól, Ibolyától és Jóskától tanultam, amikor kinn voltuk náluk Esztelneken. Régi szép idők, majd erről is egyszer...
Jócskán - foghagymát átnyomok a passzírozón, összekeverem mustárral, nem kevés borssal, étolajjal, kevés pirospaprikával. (a mennyiség a hússereg mennyiségétől függ), és ezzel kenem át a már besózott húsokat. Tulajdonképpen tarjára, csirkére ugyanezt kenem, és egy éjszakára be a hűtőbe.
A csirkeszárnyakat (amik Nikike és Zolika kedvencei) csak konyhakészre pucoltam és felaprítottam, ezeket kirántom.
Pénteken készítettem még el a krumplisalátát, ehhez is magam kavartam a majonézt, nagyon jó állagú lett, most először a kézi mixert használtam, és nem a habverővel szerencsétlenkedtem, azzal tovább is tart, és nem is sikerül olyan kemény állagúra..
Ezek voltak hát a pénteki előkészületek.
Ma délelőtt összedobtam a burekot, s a somlói krémjét is ma főztem meg, állítottam össze.  Kettő tálka dióval, egy anélkül a spejzban hűsölget olyan szintre, hogy mehessen a hűtőbe.

Amikor a húsok kirántásához szükséges serpenyőket szedegettem le a polcról, na akkor történt a baj!
A nagy kapkodásomban ugyanis magamra rántottam az egyik somlóival teli tálat, de úgy, hogy abban nem sok maradt, viszont rajtam annál inkább! Folyt lefelé mindkét lábam szárán az ebben az állapotában már trutyivá minősült barna izé, aki olvassa, el tudja képzelni, mihez lehet hasonlítani. Ott álltam talpig csokis finomságba burkolva, de nem volt egyáltalán guszta, szerintem Zuramnak sem lett volna kedve mindezt lenyalogatni rólam :) Még szerencse is, hogy nem volt a közelemben, véletlenül lencsevégre kapott volna! Igaz, ketten még nagyobbat nevethettünk volna rajta, de így sem tartottam vissza magam. Az első meghökkenés után kitört belőlem a kacaj, és megpróbáltam óriáslépésekkel megközelíteni a fürdőszobát, mert már a papucsomról is folyt lefelé, nyomot hagyva, amerre billegek. Be a kádba, és letusoltam magamról a csúfos véget ért, az éppen diónélküli somlóit. Átöltözés, munka folytat...
Ilyen balesetem másik már nem volt, szerencsére
.
Vendégeink jól érezték magukat, Laci ügyesen megparázsolta a húsokat.
Jóízű, jókedvű délutánt töltöttünk együtt,  Isten adjon nekünk még még sok-sok ilyen napot!

A képek itt tekinthetők meg